Előadások Vas megye történetéről III. - Vas megyei levéltári füzetek 9. (Szombathely, 2000)

Természeti csapások, tűzvészek, járványok Vas megyében a V-XX. században - Varga Nóra: „A buja életnek gyakorlásábul szármozni szokott veszedelmes nyavalák" Szombathelyen a századfordulón

azt kezelni; új, szabályozott rendszert alkalmaztak, amelynek lényege a kéjnök nyilvántartása, egészségügyi és rendőri ellenőrzése, a bujakórban szenvedők ingyenes kezelése és kényszergyógyítása volt. Ebben az időszakban jöttek létre a „tűrt házak" - azaz a bordélyházak -, amelyek Magyarországon a 19. sz. közepéig nem voltak honosak. A prostitúció hagyományos formája a kocsmai, utcai prostitúció volt.

32 A reglementáció jegyében született meg 1867-ben a fővárosi szabályrendelet a kéjelgésről, bordélyházakról és kéjhölgyekről.

33 E mintát követve aztán nagyjából egységes elvek szerint történt - törvényhatóságonként - a kéjelgési ügy rendezése az országban. „Szombathely rendezett tanácsú város szabályrendelete a kéjelgési ügyet illetőleg" 1883 decemberében nyert belügyminiszteri jóváhagyást.

34 A szabályrendelet 19 pontból állt. Bordélyházi és magánlakáson kéjelgő nőket különböztetett meg. Az előbbiekre a szabályrendelet 15, az utóbbiakra két intézkedése vonatkozott. Egy-egy pont a „csavargó gyanús nőszemélyeknek"

35 a rendőrség általi eltoloncolását és megfenyítését, a betegek kényszergyógyítását mondta ki, valamint a szabályrendelet ellen vétőkkel szemben alkalmazandó szankciókat tartalmazta az 1879:40. te. 81. §-a alapján. A bordélyház nyitásához szükséges engedély - amelyet csak megbízható, nagykorú, büntetlen előéletű nő nyerhetett el - kiadása a városi tanács jogkörébe tartozott. Indokolt esetben a tanács a működési engedélyt visszavonhatta, a városkapitány ideiglenesen felfüggeszthette. A tulajdonos csak olyan kéjnőt fogadhatott a bordélyba, akinek a kapitány türelmi bárcát állított ki, és előtte „orvosrendőrileg megvizsgálva"

36 orvosi bizonyítványt is kapott. A bárca tartalmazta a kéjnő személyi adatait és ingyenes volt. A kéjnő a bordélyból - orvosi vizsgálat után - bármikor szabadon távozhatott, ha tartozása volt, személyes tulajdonát - az összes ruhaneműit akkor is magával vihette. A fent említett iratokat a városkapitányi hivatalnak kellett beszolgáltatnia. Bordélyház csak félreeső helyen működhetett, ahol a lehetőleg külön szobákban elhelyezett kéjnőkön kívül mások nem lakhattak. Szeszesitalok felszolgálása, zenés mulatságok tartása tilos volt. A bordélyosnő felelt a kéjnők „közerkölcsiséget nem sértő"

31 magaviseletéért. Ennek érdekében az utcára nyíló ablakokat egész nap befüggönyözve tartották, a kéjnők a ház előtt nem tartózkodhattak. Keresetének egyharmad része illette a kéjnőt, a többi a bordélyosnak járt, de az alkalmazottját ellátni - tartással, ruházattal és lakással - ő tartozott. A tulajdonos és kéjnők közti viták - amennyiben nem minősültek 286