Előadások Vas megye történetéről III. - Vas megyei levéltári füzetek 9. (Szombathely, 2000)

Természeti csapások, tűzvészek, járványok Vas megyében a V-XX. században - Varga Nóra: „A buja életnek gyakorlásábul szármozni szokott veszedelmes nyavalák" Szombathelyen a századfordulón

magánjoginak - a rendőrkapitány hatáskörének részét képezték. Fellebbezési lehetőséget a városi tanács jelentett. A bordélybeli kéjnöknek és a tulajdonos által tartott nőcselédeknek hetente kétszer orvosi vizsgálaton kellett átesniük, ha a tulajdonos is gyakorolta az üzletszerű kéjelgést, neki is. A vizsgálat a bordélyban zajlott, melynek díja személyenként 50 krajcárt tett ki, amit az orvosnak a tulajdonos fizetett, de levonhatott a kéjnök keresetéből. A tulajdonos köteles volt a kéjnőket reggelente megvizsgálni, a kéjnő magát ennek alávetni. Ha a bordélytartó betegséget gyanított, azt a vizsgáló orvosnak jelentenie kellett, a nőt pedig az orvosi vizsgálatig a munkából kivonnia. Ha a kéjnö „bujakórban, vagy bármily ragályos, avagy egyéb, előreláthatólag huzamosabb ideig tartó betegségben"™ szenvedett, a tulajdonost kötelezték, hogy orvosi rendeletre azonnal kórházba szállítsa, és bárcáját a rendőrkapitányi hivatalnak 24 órán belül beszolgáltassa. A tulajdonos feladata volt az orvos által ajánlott egészségügyi szabályok megtartására ügyelni, a kéjnö pedig tartozott a rendelt - nem részletezett - óvószereket alkalmazni, megbetegedése esetén azonnal orvoshoz fordulni. A magánlakáson kéjelgö nők „működési" engedélyt ugyancsak a városkapitányságon nyerhettek, ahol külön jegyzéken szerepeltek. Ők is orvosi felügyelet alá kerültek, számukra is kötelező volt a heti kétszeri vizsgálat, 50-50 krajcár vizsgálati díj ellenében. Igazolniuk kellet, hogy házigazdájuk eltűri jelenlétüket, és azt, hogy a lakásuk „közerkölcsiség szempontjából kifogás alá nem jöhet".

39 A magánkéjnők nőcselédet nem tarthattak. A bordélyház-tulajdonosok kérésére 1886-1887. során módosították a rendeletet, e szerint a kéjelgési díj és idő megállapítása hatósági jogkör lett, valamint a kéjnők vizsgálatáért való fizetési kötelezettség a tulajdonosnőre szállt, a kéjnők keresetéből ráeső kétharmadból. Szeszesitalt a kéjnőknek - kérésük ellenére - a bordélyházban továbbra sem szolgálhattak fel.

40 Mintegy 40 esztendeig ez a szabályrendelet határozta meg a legális prostitúció működését, rendészeti és egészségügyi ellenőrzésének kereteit Szombathelyen. 1914-ben fogtak hozzá a városatyák új szabályrendelet készítéséhez.

41 1915-re elkészült ugyan a módosítás szövege,

42 de ahogy a város képviselőinek 1924. június 5-én tartott közgyűlésén elhangzott, „Szombathely város kéjelgési ügyéről alkotott 3/1915. sz. szabályrendelete kormányhatósági megerősítést nem nyert... Jelenleg az 1886. évben alkotott kéjelgési szabályrendelet rendelkezései irányadók, mely az idők folyamán annyira elavult, hogy rendelkezései mellett a bordélyházakban szükséges közegészségügyi követelmények be nem tarthatók."*

2 A követ287