Előadások Vas megye történetéről III. - Vas megyei levéltári füzetek 9. (Szombathely, 2000)

Autonómia, önkormányzat, közigazgatás Vas megyében a XV-XX. században - Tilcsik György: A nemesi vármegye szervezete a XIX. század első felében

tézményrendszernek tartották - tegyük hozzá: teljes joggal - amely nem csak a nemesi önkormányzat fóruma, egyszersmind végrehajtó szerv volt, hanem igazi törvényhatóság is. Mindezen, hosszú évszázadok alatt kiala­kult és részben a törvényekben is rögzített, részben a szokásjogban rögzült jogosítványok tették lehetővé, hogy a megyék az alkotmányosság védbás­tyájaként Bécs abszolutisztikus, központosító törekvéseivel szemben meg­felelő ellensúlyt képezzenek. Kossuthék - persze saját tapasztalatból ismerve a vármegyei szerve­zet gyengeségeit, a vármegyei élet fonákságait és árnyoldalait - a megye­rendszert nem az adott állapotban kívánták megőrizni. Alapvetően a vár­megyék végrehajtó feladatainak fenntartása mellett, azok alkotmányőrző, kiváltképpen pedig politikai fórumot biztosító funkcióját - és persze jo­gait- kívánták erősíteni, növelni. Kossuthék nézetei valójában az ország polgári átalakítását célzó reformok gyorsításának szándékából táplálkoz­tak, ők ugyanis - abból kiindulva, hogy a vármegye mindenre jogosult, amit törvény nem tilt - azt vallották, hogy a megyék arra is hivatottak, hogy ne csupán elvileg, hanem gyakorlatban is irányt adjanak az ország­gyűlés számára. Másként mondva: a megye egyszerre legyen az alkotmá­nyosság garanciája és a törvényhozás munkájának ösztönzője. Ez a felfo­gás és értelmezés pedig a vármegyék feladatkörének és jogosítványainak nyíltan vállalt bővítésével nyilvánvalóan alapjaiban érintette az ország­gyűlés jogállását, valamint a központi hatalom jogkörét is. A reformkori magyar liberális megyefelfogástól gyökeresen tért el az újkonzervatívoké. A Dessewffy Aurél nevével fémjelzett politikai irány­zat képviselői alapvetően álltak szemben a megyeszervezettel, és azt állí­tották, hogy az lehetővé teszi, hogy a vagyontalan többség félreállítása a vagyonos kisebbséget. A megyék funkciójának és jogkörének növelésé­ben a föderalizmus eszméjének megtestesülését vélték felfedezni, amely viszont szerintük a monarchia eszméjével ellentétben áll. Dessewffyék szerint a monarchia a törvényhozás és az állam, azaz a kormány, a tör­vényhozás pedig az uralkodó és a rendek egységén alapul, s ezen közben az uralkodó vigyáz arra, hogy a törvényhozásban egyik érdek se kereked­hessen a másik fölé. Úgy vélték, hogy a megyék hatáskörének növelése megbénítaná, sőt egyenesen feleslegessé tenné a törvényhozást, ráadásul még a megyék bizonyos uralkodói jogokat is átvennének és gyakorolná­nak. Ők - Kossuthtal szemben - azt tartották, hogy a megyék esetlegesen kiterebélyesedő jogköre mások jogait kisebbítené, ezt pedig alkotmányel­lenesnek ítélték. Azt hangoztatták, hogy a vármegye csak defenzív politi­kai funkciókat láthat el. A municipális rendszert alapjaiban támadó és elvető konzervatívok a megyék jogkörét a rend és a társadalom érdekében erősen korlátozni kí­170

Next

/
Thumbnails
Contents