Előadások Vas megye történetéről III. - Vas megyei levéltári füzetek 9. (Szombathely, 2000)
Autonómia, önkormányzat, közigazgatás Vas megyében a XV-XX. században - Tilcsik György: A nemesi vármegye szervezete a XIX. század első felében
becsülhetetlen kincs: a megyei municipium, hol nem csak a közigazgatás minden tárgyai, a törvények teljesítése, s minden önkényes sértéstől megóvása, de maga a törvényhozás is a nemzet törvényesen egybegyűlő tagjainak szabad tanácskozása alá tartozik. Ezen municipiumok állnak őrt dönthetetlen morális erővel alkotmánylinkért, innen forrásoznak s oda térnek vissza gyakorlatilag a nemzetnek minden jussai, s törvényhozási hatóságunk is innen ered, ezen alapul. Szóval a megyei municipium olyan institutio, melynél fogva mindazok, kik az alkotmányos jussok osztályosai, szabad tanácskozásukban úgy a közigazgatásba, mint a törvényhozásba személyes és közvetlen részvételt gyakorolhatnak.'^ Itt és most mellőzve az előzmények akár csak vázlatos ismertetését, elmondjuk, hogy Magyarországon a feudalizmus időszakában a közigazgatás és jogszolgáltatás középszintű funkcióját ellátó vármegyék feladatkörében a török kiűzése után alapvető módosulás, eltolódás zajlott le, hiszen az addig túlnyomórészt katonai, védelmi szerepet betöltő megye teljes egészében polgári feladatkörű - de persze nem polgári jellegű - szervezetté lett, amely európai értelemben vett egyedülállóan nagy és kiterjedt autonómiával és önkormányzati jogosítványokkal rendelkezett. A vármegyei autonómia azon jogok összességeként definiálható, amelyek a megyék az uralkodóval és a kormányszervekkel szembeni önállóságát biztosították, az önkormányzati jogok pedig a vármegye nemesi jogállással rendelkező közönségének az állami végrehajtó hatalomban való szabad és rendkívül széleskörű részvételét tették lehetővé. Ez utóbbiak a következők voltak: - Országgyűlési követeik révén részvétel a törvényalkotásban -A központi hatalommal szembeni ellenőrzési és ellenállási jog a törvénybeütköző rendeleteket illetően - Statútumalkotási jog - A törvények, kormányrendeletek, statútumok végrehajtásának és ebből a célból a karhatalom igénybevételének joga - Saját tisztviselői megválasztásának, az azok feletti ellenőrzés joga - Önadóztatási jog (a megyei szükségletek fedezésére szolgáló ún. háziadó kivetésének) joga - Igazságszolgáltatási-bíráskodási jog. 7 Ezek alapján elmondható, hogy a rendi-nemesi vármegye tehát egyszerre rendelkezett törvényhozói-jogalkotói, végrehajtói és jogalkalmazói-bíráskodási funkciókkal. Ebből következőleg a 19. század első felében a vármegye hatáskörébe tartozó ügyek két fő csoportra voltak oszthatók, úgymint: 1.) A végrehajtói hatalommal összefüggő és ezért politikai úton ill. 2.) A jogszolgáltatást érintő és ebből adódóan törvényes úton intézendő ügyekre. 8 162
