Előadások Vas megye történetéről III. - Vas megyei levéltári füzetek 9. (Szombathely, 2000)

Autonómia, önkormányzat, közigazgatás Vas megyében a XV-XX. században - Bariska István: Vas megye városai a XV-XVI. században

város és mezőváros" delegált bíróságához (Kőszeg, Csepreg, Szombathely, Rohonc) meglepően sok település csatlakozott. Közöttük volt a 15. században Sárvár (Sziget) is. Az a körülmény, hogy Mátyás király 1464ben megerősítette a település bírájának a polgárok feletti joghatóságát, nem jelenti azt, hogy a fellebbviteli fórumot is biztosított számukra." Sárvár (Sziget) - mint láttuk - ott szerepelt 1451 -ben a később „négy szabad város és mezőváros" alkotta városjog-szövetség tagjai között. Ez azonban nem fellebbviteli kapcsolatot, hanem a delegált bírótársak intézményét, az ítélkező bíróságok rendszerét jelenti. Ezt a német a „pártatlan bíróság" terminológiájával fejezi ki. Hogy ebbe a körbe miként került be a 17. században Szalónak, Pinkafő, Kabold, Borostyánkő, Kismarton, Locsmánd - sőt meglepő módon az alsó-ausztriai Kirschlag - is, megvan a magyarázat. Itt egyelőre csak annyit, hogy ez összefüggésben van a 15. században Alsó-Ausztriához magánjogi lag átcsatolt uradalmak, városok és mezővárosok azon törekvésével, hogy mind az alanyi, mind az eljárásjog tekintetében megőrizzék a magyarországi joggyakorlat érvényét. Ellenkező esetben ugyanis elvesztették volna a magyarországi városok számára szélesebb érvényű bírói szabadságokat is. Mostani tudásunk szerint a nyugat-magyarországi városok külön fejlődésének magyarázata jogtörténeti szempontból abban áll, hogy ily módon tudtak ellenállni a zálogra került települések ausztriai városjogi bekebelezésének.

12 Ez bizony azt jelenti, hogy a települések, városok, uradalmak ausztriai zálogjoga egy olyan magyarországi gyakorlatot konzervált a büntetőjog esetében, amely a „rendies" vonásokat erősítette és nem a „polgárit", a városit. Minthogy ekkor a városok nem képezték a rendi ország részét, azaz a „nemesi ország" tagjainak sorából kimaradtak, ezért ez esetben a „rendies" egyben azt jelenti, hogy nem városi. Igen jól példázza ezt Szombathely esete, amelynek városi protokollumaiból egyértelműen kiderül, hogy mind a civil, mind a büntetőperek esetében Werbőczy szokásjoggyűjteménye volt az ítéletek hivatkozási alapja.

13 A magyarországi perjog általános kondifíkálatlansága lényegében a szokásjogokat értékelte fel mind a városok, mind „az országok jogainak és szokásainak" tekintetében.

14 A „Tripartitum országa" lettünk, amely nem ismerte az országrendeken belül a polgárság rendjét, ellenben behatolt a városok szokásaiba, joggyakorlatába. A jobbágyság röghözkötésének kimondásával ugyanakkor viszont megtörtént az a kelet-európai fordulat, amely alapvetően rossz irányba terelte a kötöttségektől menekülő jobbágy és a magyar város viszonyát. Ez a fejlődés pedig alapvetően akadályozta a városok külön rendi fejlődését, korporativ szerveződésüket, hovatovább a városon belül kialakuló, a munkamegosztáson alapuló szerveződéseket, így a céhkorporációkat. Ezek pedig szervesen összefüggő jelenségek voltak. Nem véletlen, 138