Előadások Vas megye történetéről III. - Vas megyei levéltári füzetek 9. (Szombathely, 2000)
Autonómia, önkormányzat, közigazgatás Vas megyében a XV-XX. században - Bariska István: Vas megye városai a XV-XVI. században
hogy az egykor Sopron vármegyei Csepreg - a klasszikus nyugat-magyarországi „négyek" egyike - 1618-ban már céhes vita eldöntésére, nevezetesen 6 céhtag lopásával kapcsolatos ügyben kért Kőszegről (is) 2 tanácsnokot, azaz esküdtet „unparteiisch Ausspruch", azaz a pártatlan bírósági ítélet kimondására. 15 Hangsúlyozandó, hogy nem a csepregi tanács, hanem az egyik céh kért bírótársi delegációt. Semmi kétség, hogy a 17. század eleji állapotok a 16. században kialakult szokásokat követték. Az is nyilvánvaló, hogy a polgárjog és a céh tagság egymást feltételező kötöttségében a városi hatóságok mindvégig kézben tartották a céhek ellenőrzését. Kőszegen a polgárjog elnyeréséhez volt kötve az iparűzés a 16. században, Szombathelyen fordítva, a céhtagsághoz volt kötve a felvétel a polgárság kötelékébe. 16 Az, hogy a fenn említett „pártatlan bírótársak" kiküldésének gyakorlata a céheket is érintette, azt jelenti, hogy a munkamegosztásban létrejött korporációk is az egészet befolyásoló kétarcú szokásjognak voltak alárendelve. VÁROS ÉS BIRTOKLÁSA Már korábban is feltűnt, hogy a városok bírói hatáskörének érvényében, a territoriális és a perszonális elv az alkalmazásában milyen nagy jelentősége van a territóriumnak. Azt, hogy egy város határát mikor állapították meg, utalhat többek között arra is, hogy mikor vált véglegessé a bírói hatáskör territoriális érvénye, de utalhat arra is, hogy példának okáért egy vagy több földbirtokos elvitatta a város határait és ezzel számos ahhoz fűződő városi jog - így a iurisdictiós jog, a királyi haszonvétek, a vadászati, a halászati jog, a hegyvám, az ingatlanforgalom, a bíróválasztás, a fellebbvitelijog, a tized stb. - került veszélybe. Város és területe, város és joghatósága közötti Összefüggések eddig nem kaptak elég hangsúlyt. Ott merült fel ez különösen élesen, ahol a az egyházi vagy világi földesúr a várossal vagy mezővárossal tulajdoni kérdésekben ütközött össze. Az például nem szolgálta Vasvár érdekeit, hogy 1423-ban Zsigmond örökjogon a Gersei Pethő családnak adományozta Vasvár királyi részét annak tartozékaival, a heti- és országos vásárok vámjövedelmével, továbbá a halastavakkal együtt. 17 Ezen még csak rontott a Szécsiek és a Rozgonyiak 1449-es foglalása, majd a Zala és Vas megyei nemesek zaklatásai és a monyorókeréki Berthold Eilerbach özvegyének, Szécsi Borbálának történt elzálogosítás. Ezek ugyanis nemcsak tartósították, hanem áttételessé is tették a magánföldesúri birtoklást. Hasonló helyzetbe került Körmend is. Körmend 1394-ben, tehát ugyancsak Zsigmond alatt került magánkézre. 18 A Peleskei-Szécsi család, majd a Szécsényi-Szécsi, azután egy rövid, de elvetélt Újlaki-féle birtokszerzési kísérlet után - az alsólendvai Bánfiak tiltakozása mellett - ez a 139
