Előadások Vas megye történetéről III. - Vas megyei levéltári füzetek 9. (Szombathely, 2000)

Autonómia, önkormányzat, közigazgatás Vas megyében a XV-XX. században - Bariska István: Vas megye városai a XV-XVI. században

fehérvári kiváltságokat építettek be mindkét település okleveleibe. Az a körülmény azonban, hogy Sopron és több város ill. mezőváros között létrejött a 15. században az anyavárosi intézmény, arra utal, hogy létezett városjogi értelemben egy külön nyugat-magyarországi városrendiségi fejlődés. Vas megyében a 15. század közepén Kőszeg, Szombathely, Rohonc és Sárvár (Sziget) városokat ill. mezővárosokat voltak e szövetség tagjai. Különbséget kell azonban tenni a fellebbvitel anyavárosi intézménye és az ún. pártatlan bíróság - az unparteiisch Geding - intézménye között. 1451-ből ismerünk egy esetet Vasvárról, amely szerint a vármegye alispánjai hiába akarták a Gerseieket, Vasvár földesurait a pallosjog gyakorlásában megakadályozni. A jog ugyanis korábban sem illette meg a vasvári bírót, mert a nagyobb bűnügyekben az ítélkezést (iurisdictio maior) a király a saját bíróságának tartotta fenn.

7 Ismeretes egy ügy Körmend történetéből is. Egy, a Házi Jenő által 1437-re datált körmendi levélben is büntetőperről, tehát a iurisdictio maior-ról esett szó.

8 Ez esetben az az érdekes, hogy a döntésre összeült könnendi bíró és az esküdtek akkor tették át az ügyet Sopronba, amikor azt az egyik vádlott kérte. Ez a körmendi jogvita nem fellebbviteli ügy volt, hanem a pártatlanság bírósági intézményének, az ún. küldöttbíróságnak a működésére derít fényt. A pártatlan bíróság intézményének 15-16. századi történetére vonatkozóan lassan kezdenek világosabban kirajzolódnak a körvonalak.

9 Eddig sem a jogtörténet, sem a történettudomány nem adott választ a nyugat-magyarországi ún. delegált bírótársak által tartott városi-mezővárosi törvényszékek kérdésére. Már 1993-ban elvégeztük a büntetőbíráskodás e különös intézményének elemzését, és már akkor feltételeztük, hogy új intézménytípust találtunk a magyarországi törvénykezésben, mégpedig az ítélkező bíróság intézményét, amelyet kizárólag és csakis az ítélkezésre hoztak létre. A nagyobb bűnösök felett hozott ítéletek végrehajtására azonban csak azok a királyi, földesúri vagy városi bíróságok voltak jogosultak, amelyek szabad ispánsággal vagy ius gladiival, azaz pallosjoggal rendelkeztek. Ilyen presztízsharc folyt le a Gerseiek és a Vas vármegyei alispánok közt 1451-ben, hasonló okok miatt került át Sopronba a körmendiek egy bűnügye 1437-ben, és ennek a pallosjognak a megszerzésére tett kísérletet Locsmánd is Kőszeggel szemben 1583 és 1589 között.

10 Ez utóbbi esetben tehát már arról volt szó, hogy az ún. ítélkező bíróságok által hozott ítéleteket ki hajtja végre a kőszegi uradalomban: Kőszeg vagy Locsmánd. Itt, sajnos nem részletezhetjük, hogy mekkora kör vett részt ennek a különleges intézménynek a tevékenységében, csupán emlékeztetünk rá, hogy a 15-17. században klasszikus négyes bírósággá váló „négy szabad 137