Előadások Vas megye történetéről III. - Vas megyei levéltári füzetek 9. (Szombathely, 2000)

Autonómia, önkormányzat, közigazgatás Vas megyében a XV-XX. században - Kun László: Közigazgatás és hatalomgyakorlás egykor és ma

lőtestületet, amely tevékenységével megítélése szerint az állam érdekeit vagy a község jólétét veszélyeztette. Ez a jog a belügyminisztert a törvényhatóságokkal szemben is megillette, ha úgy ítélte meg, hogy adott törvényhatóság a törvénnyel nyíltan szembehelyezkedett vagy az állam érdekeit sértő magatartást tanúsított. E korszakban tovább folyt a közigazgatás államosítása is, azaz folyamatosan vontak ki az önkormányzatok kezéből feladatköröket, és bízták bürokratikusán alárendelt helyi állami szervekre. így alakultak át a vármegyék mérnöki hivatalai államépítészeti hivatalokká, így került államosításra a közegészségügy, a szociális szolgálat, a számvevőszékek. Ennek következtében a II. világháború végére az önkormányzatoktól függetlenül már több, mint negyven államigazgatási dekoncentrált szerv működött a megyék területén. Ezen érdemben nem változtat az, hogy a törvényhatóságok - megyék, megyeszékhely városok közigazgatási bizottságainak feladatkörébe tartozott a területi koordináció az önkormányzat és a dekoncentrált szervek munkája között. A községi önkormányzatoknak alig volt önálló hatáskörük. Határozataik túlnyomórészt csak a felsőbb szervek jóváhagyásával lehetett végrehajtani. A községi lakosság ügyeiben első fokú hatóságként továbbra is zömmel a járási szervek jártak el. A megye által kinevezett járási főszolgabíró és a község hatásköre egymást annyira kiegészítette, hogy együtt töltötték be az alsó fokú hatóság szerepét. A járások egyébként a II. világháború végéig nem képeztek önkormányzati egységet, nem volt önkormányzati testületük, a járást vezető főszolgabíró a vármegye kihelyezett szerveként működött. A II. világháború befejezése utáni koalíciós időszak közigazgatásireform elképzelései a pártok gazdasági, társadalmi, politikai céljaihoz és hatalmi törekvéseihez igazodtak. Minden párt jövőképének megfelelően tervezte a közigazgatás struktúráját, működési rendjét, területi beosztását. A tanácsrendszer 1950. évi bevezetését végül is a külső meghatározottságok és a Magyar Dolgozók Pártjának voluntarisztikus gazdasági és társadalom-átalakítási céljai tették szükségessé. A közigazgatás totálisan államosításra került. A tanácsok az állam szerveivé váltak, pártirányítás alá kerültek, egymással hierarchikus aláfölérendeltségi viszonyban állottak, és lényegében többé-kevésbé minden lényeges kérdésben a megfelelő szintű párttestületek döntéseinek végrehajtó szerveiként működtek. Az 1971. évi 3. tanácstörvény újrafogalmazta már a tanácsok szerepét, amikor is azokat népképviseleti, önkormányzati és államigazgatási szervként definiálta. Nem arról volt azonban szó, hogy az önkormányzatiságot a korábbi fogalmi körében visszacsempészték volna, hanem csupán arról, hogy viszonylagos önállóságot kaptak a tanácsok belső szervezetük 132