Előadások Vas megye történetéről III. - Vas megyei levéltári füzetek 9. (Szombathely, 2000)

Autonómia, önkormányzat, közigazgatás Vas megyében a XV-XX. században - Kun László: Közigazgatás és hatalomgyakorlás egykor és ma

kialakításában, nőtt gazdasági mozgásterük, és felértékelődött valamelyest a tanácstestületek szerepe, enyhült, gyengült a direkt, indirekt pártirányítás. A tanácsrendszerben a megyei tanács és végrehajtó bizottsága túldimenzionált szerepet kapott: határozatai, rendeletei kötelezőek voltak a helyi tanácsokra, végrehajtó bizottságokra. A helyi tanácsok a költségvetési bevételeik döntő részét kitevő állami támogatáshoz a megyei tanácsok közbeiktatásával jutottak. A megyei tanács elnöke gyakorolta a helyi tanácsok elnökei felett az egyéb munkáltatói jogokat, a megyei tanács vb. igazgatási szervei széles körű irányítási, ellenőrzési jogosultsággal bírtak a helyi tanácsok szakigazgatási szervei irányába. A községi tanácsok feladat- és hatásköre nem volt szélesebb, mint a II. világháború előtt, helyettük a feladat- és hatáskörök címzettje döntően a járási tanács és szervei, majd az 1971-től 1984-ig működő járási hivatalok voltak, és helyzetük csak a járási hivatalok megszűnése után változott kedvező irányba. Miután a tanácsok az állam szervei voltak, szakmailag, politikailag nem volt indokolt a tanácsi szervezeten kívül a dekoncentrált államigazgatási szervek széles körét működtetni, csupán néhány dekoncentrált államigazgatási szerv létezett: pl. bánya-felügyelőségek, műemléki igazgatás, stb. Ugyanakkor el kell ismerni azt, hogy a 3. tanácstörvény, az azt követőjogalkotás, a gyakorlatban kialakult munkastílus az 1980-as évek közepéig a saját keretei között elment odáig, ameddig lehetett anélkül, hogy a rendszer alapvető jellegét megszüntette volna. Ha érdemben továbbmegy, akkor felszámolta volna az egypártrendszerű politikai-társadalmiállami berendezkedés lényegét. A sok negatívum mellett szólni kell a tanácsrendszer azon hozadékáról is, hogy az 1980-as évekre egy szakmailag kvalifikált, szakmai értelemben többé-kevésbé hatékonyan működő közigazgatással rendelkezett az ország. Az államszocialista rendszer válságának időszakában megjelenő régi és új politikai erők, mozgalmak, pártok ugyan eltérő célokkal és tartalmakkal megfogalmazták a közigazgatási struktúra, benne a megye átalakítására vonatkozó elképzeléseiket. Ezek egy lényegi kérdésben teljesen megegyeztek: a korábbi tanácsrendszert szinte kivétel nélkül elutasították, hitet tettek az önkormányzati közigazgatás mellett. A megye körül valósággal összecsaptak a politikai törekvések, ütköztek a hatalmi célok, indulatok. Ennek eredménye az lett, hogy a megyének kellett „elvinni a balhét" az államszocialista közigazgatás minden hibájáért, bűnéért. Az új önkormányzati rendszer indulásakor ebből adódóan (is) az indokolthoz képest túlságosan nagy hangsúlyt kapott az a helyi demokrácia, a decentralizáció, az autonómia. Az alkotmány és az 1990. 133