Előadások Vas megye történetéről III. - Vas megyei levéltári füzetek 9. (Szombathely, 2000)

Autonómia, önkormányzat, közigazgatás Vas megyében a XV-XX. században - Kun László: Közigazgatás és hatalomgyakorlás egykor és ma

és a lakosság választotta. A községi igazgatásban csak az 1832/36. évi országgyűlés hozott változást azzal, hogy részben elismerte közjogi státusukat. Az 1848. évi áprilisi törvények szinte minden tekintetben megrendítették a régi nemesi vármegye alapjait. A népképviseleti alapon létrejött országgyűléssel megszűnt a megyék régi, fontos joga: a követküldés, felhatalmazás, visszahívás. A megye megszűnt a törvényhozás részese lenni. A felelős minisztérium felállítása a központi közigazgatás szerveinek „magyar"-kézre kerülése feleslegessé tette a megye korábbi nemzet- és alkotmányvédő szerepét. A forradalom és szabadságharc leverése után berendezkedő osztrák önkényuralom egyaránt keményen nyúlt hozzá a központi és a megyei közigazgatás szerkezetéhez és szervezeteihez. Az országot 5 kerületre osztották, megyei és járási reformot hajtottak végre, és szabályozták a községi igazgatást is. A Bach-féle közigazgatás sok racionális elemet hordozott, de teljes elutasítással találkozott, annak önkényuralmi, diktatórikus jellege miatt. Csak közbevetőleg jegyezzük meg, hogy a közigazgatás-tudomány néhány képviselője vallja, hogy ugyan vérrel és vassal, de a magyar közigazgatás alapjait e korszakban rakták le. A kiegyezés, a dualizmus alapvető változásokat hozott a hatalommegosztásban. Míg a feudalizmus időszakában a helyi önkormányzati szerveken keresztül folyt a közigazgatás, sőt a pénzügyi igazgatást is beolvasztották a megyei igazgatásba, addig 1867-től folyamatosan fokozatos centralizáció volt megfigyelhető. A központi hatalom a közigazgatási feladatok jelentős részét kivonta az önkormányzatok hatásköréből, és azokat az általa közvetlenül irányított állami szervekre ruházta át. Gondolunk itt a belügyminiszter által irányított csendőrség létrehozására, teljes állami felügyelet alá vonták az oktatást, államosították a vármegyei számvevőszéket, továbbá - bár haladó intézkedés volt, de - elválasztották egymástól a közigazgatást és a bíráskodást, és rendkívüli módon kiszélesítették a megyék élén álló, a kormányjavaslatára, a király által kinevezett főispán felügyeleti jogkörét. A főispánnak nem volt széleskörű közigazgatási intézkedési jogköre. Azokat a vármegye, a törvényhatósági jogú város, illetve a törvényhatóságokba - tehát a megyékbe és a törvényhatósági jogú városokba - kihelyezett állami szakigazgatási szervek látták el. Mindezek munkájára azonban a főispánnak olyan befolyása volt, hogy a törvényhatóság területén az ő beleegyezése nélkül közigazgatást nem lehetett intézni, végezni. Ezt azt is bizonyítja, hogy a főispán a törvényhatóság területén működő összes állami tisztviselő eljárásáról - az igazságügy kivételével - az illetékes miniszterhez felterjesztéssel élhetett, joga volt ezektől minden ügyben felvilágo130