Előadások Vas megye történetéről III. - Vas megyei levéltári füzetek 9. (Szombathely, 2000)

Autonómia, önkormányzat, közigazgatás Vas megyében a XV-XX. században - Kun László: Közigazgatás és hatalomgyakorlás egykor és ma

sítást kérni és kapni, sőt az állami tisztviselők kinevezésénél véleményezésijog illeti meg. A megyei önkormányzat jelentősége egyre csökkent, a megye mozgásterét a kormányzat erőteljesen korlátozta, a megye tisztán közigazgatási hatósággá vált. A közigazgatás önkormányzati és állami ügyekre való szétválasztását a hasonló osztrák törvény alapján tették meg, ennek elvi alapja azonban nem volt. Az 1870. évi törvényhatósági törvény megtartotta a 30-40 községet magába foglaló járást. A járásoknak azonban nem volt testületi szerve. A járás tisztségviselőit a megyei közgyűlés választotta, és a járási főszolgabíró volt a községek felelős irányítója, és a legtöbb községet érintő hatósági jogkör első fokú címzettje. Az egykori szabad királyi városok zöme törvényhatósági jogú városi rangot kapott, amelynek feladata és hatásköre saját területén belül megegyezett a megyei önkormányzatéval. Az 1871. évi községi törvény biztosította a megyék gyámkodását a községek felett, és igen szűkre szabták a helyi önkormányzatok mozgásterét. Három községet ismert el: a.) kisközséget, amelynek volt képviselőtestülete, de csak körjegyzőséghez tartozhattak; b.) nagyközség, amely önállóan jegyzőt tarthatott; c.) rendezett tanácsú város, amely a kis- és nagyközséggel szemben nem a járási főszolgabíró, hanem közvetlenül a megye alá tartozott. A monarchia megszűnése után a tanácsköztársaság államterületi berendezkedése csak egy rövid életű kísérletnek tekinthető. A két világháború közötti időszakot úgy jellemezhetjük, hogy az állami berendezkedés struktúrája alapvetően az 1918 előtti jogfolytonosság talaján állt, de ahol a kényszer és a hatalom megkívánta, akkor azon változtattak, mégpedig a centralizáció további erősítése irányában és érdekében. Az 1929. évi közigazgatási reform tovább bővítette a belügyminiszter felügyeleti-beavatkozási jogkörét. A törvényhatósági határozatok és szabályrendeletek csak akkor váltak végrehajthatóvá, ha a belügyminiszterjóváhagyta őket, vagy a felterjesztéstől számított 40 nap alatt nem nyilatkozott. Nem lehetett továbbá végrehajtani azokat az egyébként jogszerű határozatokat sem, amelyeket a főispán az állam érdekeire sérelmesnek tartott, ezért ellenük felterjesztéssel élt a belügyminiszterhez. A községeknek általában nem volt kapcsolatuk a kormányzati szervekkel, de a kormányzatnak joga volt, hogy a községekhez bizonyos esetekben pénzügyi ellenőröket küldhessen ki. A belügyminiszternek joga volt, hogy a vármegye meghallgatásával feloszlassa azt a községi képvise131