Előadások Vas megye történetéről III. - Vas megyei levéltári füzetek 9. (Szombathely, 2000)

Autonómia, önkormányzat, közigazgatás Vas megyében a XV-XX. században - Kun László: Közigazgatás és hatalomgyakorlás egykor és ma

hatalom - nemzeti megyei hatalom; modernizáció - hagyományok; ország-nemzet; soknemzetiségű ország - magyar államnyelv; modern állami közigazgatás - racionális, optimális megyei igazgatás; állami közigazgatás - önkormányzati igazgatás. Az egész reformkor nem volt más, mint ezekre a kérdésekre való nemzeti válaszkeresés és megoldási törekvések időszaka, mely problémák közül az államszervezés vitái még a dualizmusban sem jutottak igazán nyugvópontra. A korszakban a nemesi vármegyék mellett, illetve azok részeként a járási szervezet is továbbfejlődött. A járásokat a könnyebb igazgatás kedvéért 2-3 kerületre osztották. A járások élén a megye által kinevezett főszolgabíró, a kerületek élén pedig egy-egy szolgabíró állt, akik végrehajtották az összes vármegyei feladatot. A 18. században kialakult a járásokban a szolgabírói ítélőszék, amelyben a főszolgabíró egy esküdttel ítélkezett a polgári ügyekben, és eljárt a kihágásokban, azaz szabálysértési hatóságként működött. A 17-18. században a szabad királyi városok továbbra is a király főhatósága alatt álltak. Ez a felügyelet csak arra terjedt ki, hogy adójukat pontosan fizetik-e, és később arra, hogy az adófizetőkre pontosan vetik-e ki az adót. Az országrendiséggel bíró, azaz az országgyűlésbe követeket küldhető szabad királyi városok mellett az alsó fokú közigazgatás szervei voltak a mezővárosok is. Ezek általában egyházi vagy világi földesúri hatalom alatt álltak, és egy részük privilegizált volt, azaz földesuruktól privilégiumot nyertek bizonyos autonómiákra: hatóságukat maguk választhatták, vásárt tarthattak, adókedvezményben részesültek. A többség azonban a nem privilegizált mezőváros volt, és csak abban különböztek az egyszerű jobbágyközségtöl, hogy polgáraik kötelező szolgáltatásaikat a földesúrral kötött szerződés alapján együttesen teljesíthették, és az általuk választott elöljárókkal intézhették a nekik átengedett, kisebb jelentőségű közigazgatási ügyeiket. Egy későbbi szokásjogi fejlődés eredményeként minden mezőváros gyakorolta a bíró és tisztviselő választás jogát, és a magisztrátus - az úriszéknek fenntartott ügyek kivételével - bíráskodási jogot kapott a polgárok felett. A szabad királyi városokkal szemben a mezővárosok a megyék alá tartoztak, vagyis a megyei statútumok reájuk nézve kötelező érvényűek voltak. A földesúri joghatóság alatt álló községek olyan önkormányzattal rendelkeztek, amelyet a földesúr és a község között létrejött megállapodás alapján egy urbárium tartalmazott. A község élén a bíró állt, akit kezdetben a földesúr nevezett ki, később azonban csak jelölte a földesúr a bírót, 129