Előadások Vas megye történetéről III. - Vas megyei levéltári füzetek 9. (Szombathely, 2000)

Autonómia, önkormányzat, közigazgatás Vas megyében a XV-XX. században - Kun László: Közigazgatás és hatalomgyakorlás egykor és ma

A falusi önkormányzatra vonatkozóan szabályozás nem volt, azt a szokásjog alakította, s ezért falvanként, birtokonként eltérően alakult. A falusi önkormányzat hatásköre olyan ügyekre terjedt ki, amely a földesúri hatalmat nem érintette. Az egy évre választott bíró és a 3-12 számú esküdt hatásköre csekély jelentőségű ügyekre terjedt ki, de akadtak olyan kiváltságos falvak is, amelyekben a bíró a közbüntetettekben is ítélkezhetett. A szabad királyi városok nem rendelkeztek azonos szervezettel, azt szabadon alakították ki. A városokat általában a polgárok által választott városbíróból és 12 tagból álló magisztrátus kormányozta. Polgármesterek kezdetben a német etnikumú városokban működtek, s a gazdasági ügyeket intézték. A mohácsi csatavesztés, majd az ország három részre szakadása, alapvetően új történeti helyzetet teremtett. Az ország közepén a törökök felszámolták a megyerendszert, ugyanakkor az Alföld nemessége a török megszállás ellenére sem adta fel megyei tudatát. Az elmenekült nemesek fenntartották a megyei szervezetet, önállóan vagy valamely más megyével közösen megtartották megyegyüléseiket. Ez eklatáns példája annak, hogy a nemesi vármegyének nem a területisége volt a lényege, azaz nem közigazgatási, közszolgáltató funkció volt az alapvető feladat, hanem a nemesség kollektív és személyhez kötött jogainak és kiváltságainak gyakorlása. A királyi Magyarországon a nemesi vármegye jelentősége csak nőtt, és ezzel párhuzamosan veszítettek jelentőségükből a szabad királyi városok, amelyek a polgári tőkés fejlődés viszonylagos elmaradottsága miatt nehezen fejlődtek. A nemesi vármegye volt a hatalomgyakorlás legfontosabb kerete. A hadsereget, az egyházat és a kincstárt leszámítva a vármegye volt az egyetlen szerv, amelyen keresztül a központi hatalom érvényesülhetett. így valójában a nemesi vármegye egészen 1848-ig nemcsak közreműködött az összes állami feladat végrehajtásában, de azt el is látta. Ezt végül is 1768-tól számíthatjuk, amikor is Mária Terézia utasítása először foglalta keretbe a vármegyei igazgatás egészét, meghatározva és jelentősen kiszélesítve a kormány bizalmi embere, a főispán feladat- és hatáskörét. A megyék fokozatosan a magyar nemzeti gondolat, a nemzeti hagyományok őrzőivé, azok letéteményeseivé váltak és az osztrák központosító törekvésekkel szemben a központi hatalom ellensúlyaivá nőtték ki magukat. Különösen élesen jelentkezett ez a probléma II. József idején, aki egy, az általa elképzelt, felülről vezérelt modernizáció jegyében és érdekében megszüntette a nemesi vármegyék autonómiáját, 10 kerületre osztva az országot. II. József intézkedései koncentráltan vezették fel a kor összes társadalmi-politikai, közigazgatási problémáját, antinómiáit: idegen központi 128