Előadások Vas megye történetéről III. - Vas megyei levéltári füzetek 9. (Szombathely, 2000)

Autonómia, önkormányzat, közigazgatás Vas megyében a XV-XX. században - Kun László: Közigazgatás és hatalomgyakorlás egykor és ma

egyúttal bíróságként is működött. A polgárok gyűlése nemcsak választotta a tisztviselőket, hanem néhány kérdésben döntött is. A falu a korai feudális korban - alapvetően nemzetségi letelepedés eredményeként - általánossá és állandóvá vált. Ezek általában 5-20 családból álló települések voltak, amelyek a falunagy vezetése alatt állottak, és annyi önkormányzattal rendelkeztek, amennyit a király vagy a földesúr adott, megengedett. Jellemző, hogy a falunagy a nép véneivel együtt igazgatott és ítélkezett. Ugyanakkor már a 12. század végére kialakult az úriszék, a földesúri bíróság, amelyet a nagybirtokos világi és egyházi földesurak királyi privilégiumok alapján szereztek meg. A 13. századtól a királyi vármegye patrimoniális királyi magánbirtokból elsődlegesen közjogi intézménnyé vált, annak következtében, hogy a királyi birtokok eladományozása folytán gazdasági funkciója lényegében megszűnt. Létrejött és megerősödött a nagybirtokos arisztokrácia, s ezzel párhuzamosan a kisbirtokos katonarétegböl, a királyi szerviensekböl és a várjobbágyokból kialakult köznemesség nehéz helyzetbe került. E réteg küzdelme a bárók ellen előmozdította megyénkénti szerveződésüket, a köznemesség renddé válását. A köznemesség mozgalmát az uralkodók is támogatták, mert maguk is támogatást reméltek tőlük a bárók ellen. Egyre-másra adták meg nekik az ítélkezési jogot, ezzel igyekeztek a nemesség befolyását biztosítani az egyes vármegyék területén az igazgatásban és az ítélkezésben. E folyamatban a legelső „állomás" az Aranybulla volt, amely megjelenítette a köznemesség súlyát. A tíz évvel később kiadott kehidai oklevél már viszont azt jelezte, hogy a nemesség önvédelmi és igazságszolgáltatási szerepet kívánt a megye és a maga számára. A megyei autonómia elsősorban a törvénykezéssel, igazságszolgáltatással indul fejlődésnek. A megyei törvényszék - a sedria - a nemesek számára első fokú bíróság volt, a jobbágyok részére pedig fokozatosan vált fellebbviteli fórummá. Az Aranybulla 1267-ben történt megújítása során országos jelleggel és szinten törvényesítették a nemesi vármegyét. A nemesi vármegye élén a király által kezdetben határozott időre kinevezett, majd örökös ispán, a főispán állott. A főispán helyettese, az alispán sokáig nem volt a megyei nemesség által választott tisztviselő, hanem a főispán familiárisa volt. Ahogy a főispánok a 15. századtól kezdve gyakran huzamosabb ideig az udvarban tartózkodtak, s ennek következtében az alispánok szerepe egyre növekedett, úgy erősödött a nemesség küzdelme, és később el is érte, hogy a főispán alispánt az ő beleegyezésük nélkül ne nevezhessen ki, ne menthessen fel. Meglepő, de a 13-14. században a falvak is rendelkeztek önkormányzattal. A faluközösség a véleményét, akaratát a falugyűlésen fejezhette ki. 127