Előadások Vas megye történetéről III. - Vas megyei levéltári füzetek 9. (Szombathely, 2000)

Hitelek, hitelélet, pénzintézetek Vas megyében a XVIII-XX. században - Bariska István: Pénzintézetek és társadalmi környezetük a XIX. századi Kőszegen

állami és más értékpapírok viszont progresszív nyereséget hoztak. Eitner igazgató a mellékletben 1834. és 1849. évi lombard-sorsjegyeket, továbbá Windisch-Grätz herceg-, Esterházy herceg-, gr. Waldstein-Wartenberg-, Esterházy Kazimír- és a Keglevich-féle sorsjegypapírokat, valamint egy járadékjegyet és visszaváltott egyleti részvényjegyeket sorol fel. A Ferdinand Eitner igazgató, Johann Riesner aligazgató, Genthon Ignác titkár és Andreas Kainrath pénztáros, valamint 8 választmányi (igazgatósági) tag által jegyzett Második Kőszegi Részvényegylet statútumát ugyan még addig nem erősítették meg, az azonban látszik, hogy elsősorban értékpapírokkal foglalkozott. Ügyfeleinek köre is ennek megfelelően, nem a helyi polgárokból került ki. Minthogy az 1848/1849-es nagy politikai és pénzügyi válságot is túlélt intézményről van szó, még kevésbé világos, hogy mi okozta az egylet megszűnését. A kőszegi pénzintézetek közül 1853 után tehát csak a Kőszegi Takarékpénztár tudta folytatni működését. A takarékpénztár kegyes és közhasznú adományainak összefoglalását Söptei Imre elvégezte és benne világosan kimutatta az üzleti alapra helyezett működés ausztriai ill. helytartótanácsi korlátozását, így e helyütt nem kell külön figyelmet fordítani arra, hogy ennek milyen következményei voltak.

42 Többek között ez volt az oka annak, hogy a statútumot csak 1865-ben sikerült elfogadtatni. Az más kérdés, hogy az alaptöke utáni 5 %-os kamatok levonása után maradt tiszta jövedelem 10 %-os jótékonysági és közhasznú adományainak milyen tényleges haszna volt. Éppen ezt mutatta ki a fent idézett érdekes és szakszerű dolgozat. A Kőszegi Takarékpénztár ennek ellenére mindvégig megőrizte az osztalékfizetés gyakorlatát. Azért, hogy ezt megtehesse, tulajdonképpen a nyugat-dunántúli intézetek között a legkitartóbban harcolt a 6 %-os kamatlábért, noha a létesítés az 5 %-hoz volt kötve.

43 Ez a törekvés messzemenően érthető, hiszen éppen az alapok esetében is láttuk a 6 %-os kamatlábat a kihelyezett tőkén. Elkészült egy érdekes összehasonlítás az 1853. évi takarékpénztári névjegyzék és az 1852/53-as esztendőre összeállított jövedelemadó-jegyzék alapján, amely természetesen csak az egyik rétegre irányuló áttekintés. Ebben az esztendőben a Kőszegi Takarékpénztárnál 138 részvényest tartottak nyilván, akiknek hozzávetőlegesen egyharmada volt kőszegi polgár, és ebből is feltűnően sok kereskedő és kisebb arányban iparos. Ennél jóval kisebb arányban szerepelt a nemesség, ami azt igazolja, hogy kereskedők és az iparosok közti jövedelemkülönbség az előbbiek javára tolódott el. Ugyanakkor meglepő a nem kőszegi részvényesek igen magas aránya. Ezt a képet a nemrég előkerült források alapján tovább pontosíthatjuk, az azonban a tény, hogy egy évtizeddel az alapítás után és több, 100