Előadások Vas megye történetéről II. - Vas megyei levéltári füzetek 6. (Szombathely, 1993)

Történelmi arcélek Vas megyéből - Wirth Zsuzsanna : Kanizsai Orsolya (1521-1569?)

Ha azt írta, „hadd mennék haza", az Sárvárt jelentette, valószínűleg gyerekkori otthonát. De nem maradhatott állandóan kedves várában; lakóhely változtatásai részben a nagy gazdaság irányító-ellenőrző feladataitól függtek, vagy más okoktól. Pl. mikor 1559-ben leeresztették az árok vízét, biztonsági okból nem maradhatott a várban. Léka a másik gyakori tartózkodási helye. Ősszel már huzatosak ott a szobák, de tavasszal szívesen járt oda. Különösen mikor gyermekét várta, s Gáspár doktor Elíziumi Mezőt talált számára: édesvizű forrás a patakocska közelében, „az epikureuszi életmódnak nagyon kedvező hely". Hajdani szerzetesek nyomát jelző megmunkált kövek, legelésző szelíd juhok és kislibák. Ott olvasgatta férje leveleit. Jó a levegő, a lejtőn egészséges a sétálgatás. Kereszturra, azaz a Sopron melletti Németkereszturra a halászati idényben költöztek. Onnan néha Sopronba is ellátogatott. Kapuvárt s más kisebb udvarházukat ritkán kereste fel. Tótsági birtokukra nem biztos, hogy eljutott. Nem éppen meggyőzően hívta férje: meleg van, török hír is vagyon, mikor velem nem volnál, bátrabban oda mehetnék s visszatérhetnék. Nádasdy kívánságára mindig egész háznépével települt át, ez óriási gonddal, szervezéssel járt. Külhonba ritkán jutott el, bár férje igen sok időt töltött Bécsben, házuk is volt ott. Tíz év alatt háromszor kapott üzenetet: „jönnél fel ide". Egyszer, 1553-ban Grácba hívta, télen, szánon - saját bevallása szerint az ottani dámák kíváncsi sürgetésére. Nem tudott németül, ez akadályozhatta az idegen környezetben. Különben sem kedvelték akkoriban a magyar asszonyok az idegen módit! Soha nem jelent meg az udvarban, még akkor sem, amikor az ország első asszonya, nádorispánné lett. De a méltóság mégis kötelezte a kapcsolattartásra, a királyné udvarlására. Igen ügyesen oldotta meg ezt a gondot: felhasználta a korrajellemző ajándékozási szokásokat, s kitűnő gazdaasszonyi tudományát. Senki sem győzhette le abban a versengésben, hogy ki tud ajándékozni a királyi asztalra korai ízletes, szép vagy ritka gyümölcsöket. Sokat szenvedett a magányosságtól tekintetes és nagyságos ura távolléte miatt. „Magam maradtam, mint egy mezőbe egy szálfa", írta 1542. decemberében. Amint Nádasdy Tamás egyre magasabbra emelkedett, hosszabbodtak kényszerű távoli útjai. Hol hadban, hol gyűlésben, hol a bécsi udvarban teljesítette kötelességeit. Vas megye főispánja, horvát-szlavón bán, országbíró, dunántúli főkapitány, s 9