Előadások Vas megye történetéről II. - Vas megyei levéltári füzetek 6. (Szombathely, 1993)

Történelmi arcélek Vas megyéből - Wirth Zsuzsanna : Kanizsai Orsolya (1521-1569?)

1554-től nádor lett. Hiába könyörgött Orsika legalább egy-egy nap hazatérésért, vagy azért, hogy a nevezetes ünnepeket együtt tölthessék: a karácsonyt, húsvétot, nevük napját, a szüretet, mindig közbejött valami. Még gyermeke keresztelőjére sem sikerült idejében megérkeznie. Ezért fakadt ki egyszer elkeseredetten Nádasdy „Kérlek, kérlek, kérlek ne véld szánt szándéknak, hogy az meghagyott napokra hozzád nem mehetek. Nemcsak te untad meg az sok hazug leveleket, kikbe azt írtam, hogy ím ma, s ím holnap hazamegyek. Isten látja, én is megunnám a sok hazugságot." Kapcsolattartásuk nélkülözhetetlen eszköze lett a levelezés. Kényszerből. Nagy munkának számított nők számára az írás: „az három ujj ír, és az egész test munkálkodik, ne fáraszd magad'*, kérte őt férje, de igazán a saját kezű leveleknek örült. Ezt tudta Orsolya asszony, csak akkor íratott mással, ha nagyon beteg volt. Folytonosan panaszkodtak egymásnak, több levelet várnak. Küldöncök vitték a postát. Késtek, néha hetekbe telt a kézbesítés, pl. Kolozsvárról. Orsika saját gyűrűs pecsétjével zárta le leveleit. Egyszer elveszítette, de nem ezért kapott megrovást, hanem azért, mert így késett az üzenete, jó lett volna pecsételés nélkül útnak indítani. Eletük minden mozzanatáról hírt adtak egymásnak, de másképp. Az otthon ülo feleség az udvartartás apróságait közli, meg a környékbeli szóbeszédet. A férj érint országos dolgokat, de csak annyiban, kivel találkozott, kivel táborozott, kivel vacsorázott. Sejthető, hogy pontosabb információkat inkább élőszóban üzent haza bizalmas embereivel. A török veszedelem a legsúlyosabb téma üzenetváltásukban, s mindig feltűnik a részlet információk mögött az országos távlat. Orsika írja 1542ben: „Az törökök esmég mind elvitték a Sokoróalját." 1550-ben: ^Az elmúlt hétfon a törökök ismét rabiának ide mifelénk, de közelbe nem voltak." Részletes leírást ad útvonalukról. „Bérnél egy asszonyember egy igen jó török lovat foga Pacsodnál esmég egy szegény asszony szabadult el kezekből, s egy kopja akad kezébe, hármat leölt Ne vélje Kegyelmed, hogy mi es hiába egyek az kenyeret!" 1552-ben Nádasdy Tamás szóbeli közlésre utalt: „már érted az egri s esztergomi dolgot..." 1559-ben kapta legnehezebb feladatát nádorispán férjétől Orsolya asszony: „Az törökök igen gyülekeznek oda tifelétek. Tudod, hogy egyszer is, mikoron Erdélybe mentek, tereád és Battyányiné 10