Előadások Vas megye történetéről II. - Vas megyei levéltári füzetek 6. (Szombathely, 1993)

Bűntettek és bűnperek Vas megyében m XVI-XX. században - Bariska István : A büntetőbíráskodás egy különös intézménye a XVI-XVII. századi Vas megyében

S végül, amikor 1630 körül Széchy Mihály gróf megkísérelte kibővíteni a pártatlan bíróság intézményét, akkor is történt hivatkozás a császári törvényekre, amely szerint ez az ítélkező szervezet működött, de azt is hozzátette, hogy maga a pártatlan bíróság száz esztendős Kőszegen. Annyi tehát összességében elmondható, hogy egy összetételében magyarországi városokból álló bíróság ítélkező gyakorlatában, úgy az ítélkezés jogforrása, mint a perjog, az eljárásjog tekintetében az volt a törekvés, hogy császári jogot érvényesítsen, nevezetesen a Carolinat. A PÁRTATLAN BÍRÓSÁG ÉS A BÜNTETŐJOG NÉHÁNY ELJÁRÁSJOGI ELEME Az tehát vitathatatlan, bogy a 16-17. századi Vas vármegyei bíróság, a fent elemzett pártatlan bíróság különös bírósággá nőtte ki magát. Különössége éppen abban állt, hogy kétarcú volt. S e tekintetben nem is korlátozódott ez a jelleg Kőszegre. A magyarországi szokásjog és a német tételes jog különleges találkozásának lehetünk tanúi benne, amelyben a 16-17. század fordulójára ez utóbbi erős kormányszéki és császári biztosi intézményi kontroll alatt is állott. A perek és az ítélkezés tanulmányozása, konkrét következtetések levonása és főleg jogtörténeti analóg eredmények kimutatása még várat magára. Mégis máris nagyon sok és érdekes adatra leltünk az ún. inkvizitórikus, azaz nyomozóelves perstruktúra állapotára, gyakorlatára, amelyet az osztrák és német bírósági gyakorlat már a 16. században is sokkal következetesebben használt, mint a magyar. Itt már egyértelműen érvényesült az officialitás elve, ahol bíró dolga volt a vizsgálat alanya és tárgya a bűntettel gyanúsított bűnös vagy bűntettes. Ez nem az a korszak volt, amikor a bíró a bizonyítékok mérlegelésén keresztül hozta meg döntését. Itt jobbára az adott perjogban pozitívan kötött bizonyítás alapján hozták meg a döntést. Azaz kötelezőenbe kellett tartani azokat az eszközöket, amelyek alapján a döntést hozták. A tanúbizonyítás és a gyanúsított vallatása is ilyen értelemben volt kötött. Tehát korlátozott. Ebben a keresztény vallás axiómajelleget adott neki és szankcionálta is a hamis esküt, amelynek odaítélése volt a végső bizonyítási eszköz. 293