Előadások Vas megye történetéről II. - Vas megyei levéltári füzetek 6. (Szombathely, 1993)

A Vas Megyei Levéltár nemzetközi kapcsolatai - M. Kozár Mária : Adatok a murántúli szlovének XVIII. századi életmódjához

írók, melyeket Vas megyében magyar, német és szlovén nyelvre is lefordítottak. A Vas Megyei Levéltárban az öt tótsági uradalom 105 szlovén községének 9 pontra adott feleleteit találtam meg.

3 A legtöbb összeírás 1767-ben készült, néhány pedig 1768-ban és 1787-ben. Nyelvüket tekintve öt változatban készültek: csak magyar válasz (20 %), csak szlovén válasz (4 %), magyar kérdés -^nagyar válasz (60 %), szlovén kérdés-szlovén válasz (10 %). Csak a szlovén választ jegyezték fel Felső Lendva mezővárosban és Szvetahóc, valamint Vidonc falvakban. Szlovén kérdés és szlovén válasz 16 településről érkezett.

4 A Szentgotthárd környéki szlovén falvak adatait 1984-ben feldolgoztam. Most néhány olyan településsel kívánok foglalkozni, melyek ma Szlovéniában, a muraszombati járás (obcina) területén vannak. Mária Terézia 9 kérdésében arra kereste a választ, hogy volt-e a helységnek urbáriuma vagy szerződése, illetve szokás alapján szolgált a földesúrnak? Mekkora szántó és rét tartozott az egésztelekhez? Mennyi robottal és egyéb szolgáltatással (kilenced, adományok stb.) tartoztak a jobbágyok a földesuraknak? Milyen tényezők segítették, illetve hátráltatták a parasztság megélhetését? Voltak-e puszta telkek, és kik használták? Örökösek vagy szabadmenetelűek voltak-e a jobbágyok? A válaszokból elsősorban a vidék jobbágyainak gazdálkodását ismerhetjük meg, de találunk adatokat idénymunkával, szokással kapcsolatban is. Az egyes községek jobbágyai különféle összegeket fizettek adóként (általában fertályos gazda egy esztendőben 8 forint 5 garast).

6 Ezen felül néhol még természetbeni adományokat is elvárt a földesúr (pl. 2 pozsonyi köböl zabot, fél szekér szénát stb.) Kroplivnyakban a felsőlendvai plébániának is voltak jobbágyai, akik egy pár tyúkot, egy pár madarat és egy fertály zabot adtak esztendőnként a plébániának.

7 A madarászat az 1940-es években a Szentgotthárd környéki szlovén falvakban és az Örségben még ismert volt. A falusi emberek a madarakat sohasem ették meg, a negyvenes években is „urak csemegéje" volt Budapesten, Bécsben és Grazban.

8 A jobbágyok éjjel-nappal, szép és rossz időben és nemcsak „vonyós marhával, hanem gyalog is keményen" robotoltak, egészen napnyugtáig. 180