Előadások Vas megye történetéről II. - Vas megyei levéltári füzetek 6. (Szombathely, 1993)

A Vas Megyei Levéltár nemzetközi kapcsolatai - Tóth Péter : Vas vármegye közgyűlési jegyzökönyveinek forrásértéke a burgenlandi és szlovéniai történeti kutatás számára

vármegye esetében sajátos módon több statútummal is találkozunk, amelyek a kereskedelmet -a stájerországi borok behozatalát, a gabona és az ökörbőrök kivitelét, a marhákkal való kereskedést, a só behozatalát— érintették és nyilvánvalóan az ebben a kereskedelemben közvetlenül érdekelt mai burgenlandi területekre vonatkoztak. Megfigyelhetjük továbbá azt is, hogy az ebből a korszakból származó statútumok jó része a vármegye működésének a szervezésével, a törvénykezés menetének a szabályozásával -például a törvénykezés lerövidítése, a törvényszünetek idején való eljárásmód meghatározása, stb.— foglalkozott, vagyis tanulmányozásuk révén éppen ezen intézmény működési kereteinek a megszilárdulását kísérhetjük figyelemmel. 5. Mint mondottuk, a nemesi vármegyének létrejöttétol kezdve az egyik legfontosabb feladata a törvénykezés volt, amely egyaránt kiterjedt a büntetőperekre és -bizonyos határokon belül— a polgári perekre is. Ami a büntetőpereket illeti, a jegyzökönyvekbe való bevezetésük véletlenszerűnek tűnik; Vas vármegye esetében pedig azt tapasztaljuk, hogy a törvényszéki üléseken készült fogalmazványokat gyakran be sem másolták a jegyzőkönyvbe: helyük üresen maradt. Véletlenszerű továbbá az is, hogy helyileg hol fordultak elo olyan bűnesetek, amelyekben a vármegye magisztrátusának kellett eljárnia: a szlovéniai Kustanóc neve például azért szerepel a jegyzőkönyvben, mert ott történt meg, hogy egy Gonosz Ambrus nevű jobbágy fegyveres kézzel ellenállt az egzekúcióra kiküldött szolgabírónak. A büntetőperekre is érvényesek a fentebb elmondottak, tudniillik, hogy eleve kevesebb olyannal számolhatunk közöttük, amelyek a mai burgenlandi területekre vonatkoznak: az itt fekvő városok és uradalmak ugyanis pallosjoggal rendelkeztek, s mint ilyeneknek, jogukban és kötelességükben állott igazságot szolgáltatni a joghatóságuk alá tartozó területeken. A büntetőperek társadalom- és művelődéstörténeti forrásértékének a bizonyítására egyébként legyen elegendő csak a boszorkányperekre hivatkozni, amelyeknek dokumentumai szinte mindenütt az országban a vármegyei jegyzőkönyvek lapjain maradtak fenn; e periratok nélkül elképzelhetetlen lenne például a hiedelemvilág kutatása. —Vas vármegye jegyzőkönyveinek az eddig feldolgozott része is szolgál azonban e tárgyban egy rendkívül érdekes jelenséggel, amelyre, legalábbis tudomásunk szerint, a hazai helyhatósági jogtörténetben nincsen példa: nevezetesen az angolszász 176