Előadások Vas megye történetéről II. - Vas megyei levéltári füzetek 6. (Szombathely, 1993)

A Vas Megyei Levéltár nemzetközi kapcsolatai - Harald Prickler : Vas megye szőlőhegyei - nemzetközi találkozások színhelyei

pen a török háborús veszély idején a legtöbb kelet-stájerországi vár nagyszerű kiépítéséhez. Az extraneus tulajdon társadalmi strukturáltsága Vas megyében más képet mutat, mint Sopron megyében, a Fertő-tó körzetében. Míg ott a bécsújhelyi, a brucki és soproni városi polgári tulajdon kiterjedésében túltett a szintén megtalálható vár- és kolostoruradalmon, és részesedése lényegesen nagyobb volt, mint Vas megyében, addig itt legalábbis a 15. század óta egyértelműen a nemesi-földesúri tulajdon dominált, bár a késő középkortól Kőszegen, Rohoncon, Vashegyen és más helyeken Fürstenfeld, Hartberg, Bécsújhely, Grác, Aspang, sőt még Brück a.d. Leitha városok polgárait is meg lehetet találni a szőlőtulajdonosok között, bár sehol sem meghatározó nagyságrendben. Ugyanakkor itt a dél-stájerországi városok befolyása korábban, a 14. században még nagyobb lehetett. Erre abból lehet következtetni, hogy a városok bormértékei a vödör, a nyolcad, a pint Vas megye számos területén egészen a 18. századig használatosak, egy olyan időben, amikor a gyér tulajdonosi- ill. kereskedelmi kapcsolatok egy effajta használatot már semmiképpen nem indokolnak. Stájer szőlőtulajdonosként Vas megyében a késő-középkor óta túlnyomórészt -mint már említettük— a várak tulajdonosai, és a Vorau negyed kolostorai és rendjei léptek fel, mégpedig hiánytalanul. A 16. században gyakorlatilag a negyed minden vára, minden nemesi lakhelye és minden kolostor folytatott saját szőlőművelést, sőt még a Mürz völgyéből is találunk itt várakat. A 17. században lassan elkezdődött ezen tulajdon széleskörű hanyatlása, a 18. század során pedig néhány maradvány kivételével teljesen eltűnt. Ezen változás okait -ez idővel később Sopron megyében is megfigyelhető— részleteiben még nem tárták fel. E folyamatot bizonyára olyan tényezők sokasága befolyásolta mint a szőlőfajták kifáradása, a régi fajták degenerációja, az évszázadokon keresztül a szőlő számára felhasznált talajok fokozódó meddősége, a nem jövedelmező megművelés, amelynek oka a növekvő terméketlenség, az éghajlat változása és még számtalan hasonló tényező volt. Kétségkívül bizonyos szerepet játszott a magyar földesurak azon törekvése is, hogy allodiális szőlőművelésüket kiterjesszék számos szőlőkert megszerzésével, mintegy alapját képezve egy-egy család azon igényeinek, amelyek a török háborúk ideje alatt növekedtek meg. A családhoz tartozott még a várerődítményekben gárnizonként állomásozó földesúri magánhadsereg is, amely ugyan165