Előadások Vas megye történetéről II. - Vas megyei levéltári füzetek 6. (Szombathely, 1993)

A Vas Megyei Levéltár nemzetközi kapcsolatai - Harald Prickler : Vas megye szőlőhegyei - nemzetközi találkozások színhelyei

gosítás révén egy vasvári Farkas nevű zsidó kezébe, akinek jogában állt, hogy amennyiben a bibliát nem váltják vissza időben, azt továbbadhatja. A 15. században a mű a nyugat-stájer Admont apátság könyvtárában bukkant fel, majd a 20. században mint értékes kultűrkincs a Nemzeti Könyvtár kéziratgyűjteményébe került. Erre a vasvári zsidóra Ausztriában is rá lehet találni Wolf név alatt fontos pozícióban, így válik érthetővé ezen kéziratnak Stájerországba való átk er ülése, amelyet Magyarországon „Gutkeled-Bibliának" neveznek. A példák sorát még tetszés szerint lehetne folytatni. Lehet például az olaszokra utalni, akik itt mint állat- és textilkereskedők, kőművesek, kőfaragók, festők, stukkókészítők és kéményseprők léptek fel, vagy a Batthyányak kézben lévő vas-, réz-, arany-, ezüst-, kén- és vitriolbányák, valamint a Kőszeg-Borostyánkői hegyvidék üveghutáinak személyzetére, akik a cseh-sziléziai térségből származnak, vagy az anabaptisták (Habaner) morva-észak-magyarországi kézműiparára, amelyet megyénk mágnásai szívesen vettek igénybe, vagy a reformáció ideje alatt Thüringiából és más német vidékekről beáramló evangélikus-flacianus prédikátorokra és tanárokra. Ennyit erről és most foglalkozzunk a tulajdonképpeni témával, azaz a promontoriumokkal, nagy szőlőhegyekkel, „Vas megye nemzetközi értekezési pontjaival." 1. A késő-középkori és kora-újkori szőlőművelésben egészen a 18. század végéig, azokban a régiókban, amelyekben a szőlőművelést monokulturálisan végezték vagy legalábbis a legfontosabb mezőgazdasági terület volt, egy sajátos birtokszerkezet volt jellemző. Ennek legszembetűnőbb jellemzője a „külső'

1 birtoklás, az ún. „cxtraneitas" volt. Ez azt jelenti, hogy a szőlőhegy sok esetben nem helyi lakosok, hanem gyakran 20, 30, 50, 100, sőt a szőlőhegytől több száz kilométerre lakó tulajdonosok birtokában voltak, és ezen messzefekvő mezőgazdasági birtokok megművelésére sajátos és differenciált szisztémákat fejlesztettek ki. A megtermelt javakat többnyire nem az előállítás helyén értékesítették, hanem a tulajdonos lakhelyére vitték, és ott használták fel vagy ott értékesítették. 2." A történelmi Vas megye szőlőművelése, amelyhez a mai DélBurgenland és a felsőpulyai járás egyes részei is hozzátartoztak, a késő-középkorban és a kora-újkorban lényegesen nagyobb kiterjedésű volt mint ma. Elsősorban a dombos nyugati részen, a Kőszegi163