Előadások Vas megye történetéről II. - Vas megyei levéltári füzetek 6. (Szombathely, 1993)

Egyletek, egyesületek, társulatok Vam megyében a XIX-XX. szazadban - Wirth Zsuzsanna : Protestáns egyesületi élet Szombathelyen a két-világháború között

tunk a különböző felekezetek egyesületi életében. De egyáltalán nem biztos, hogy indíttatásukban, funkciójukban azonosíthatók lennének. A római katolikus egyesületek egy hierarchikus egyházszervezet mellé épültek ki. Bizonyos érdeklődésre tartana számot ennek a viszonynak az elemzése. A protestáns felekezetek egyházszervezete viszont lényegében ugyanazokra az elvekre épül, mint amelyeket imént az egyesületekre vonatkoztattam. Ha az egész gyülekezeti élet így működik, akkor miért szerveződtek meg egyáltalán a protestáns egyesületek? Milyen összefüggés van itt a rész és egész viszonyában? Ismét a gyökereknél találjuk meg a választ. 1861-ben a maroknyi protestáns családot az életüket megkeserítő mindennapi nehézségek késztették cselekvésre, például hideg télben a keresztelés, forró nyárban a temetés gondjai. A semmiből indultak el, mindent önerőből teremtettek meg. Először imaházat és iskolát, segédlelkész! és tanítói állást létesítettek. Ingatlant vásároltak, az adományokat, hagyatékokat tőkésítették. Templomépítésre alapot képeztek. 30 év múlva megvalósult a terv. Kiváló bécsi építészre, jónevű helyi kivitelező cégre, művészekre bízták a munkálatokat. A millennium évében avatták fel a templomot. Személyes kapcsolatok révén szerezték illetve szervezték meg az országos gyűjtést, a németországi támogatást, különösen a Gusztáv Adolf egyesület igen jelentős hozzájárulását. Ennek az alapozó, hősi korszaknak a lelke Kiss János lelkipásztor volt. De mindenki szolgálta a közös ügyet szaktudása és anyagi lehetőségei szerint. Szinte családdá forrt össze a lassan pár száz főnyi protestáns egyházközség ügyesen szervező lelkésze és presbitériuma vezetésével. A magasabb egyházi hatóságok -szintén választott testületek- legfeljebb helyeselték és elismerték a helyi kezdeményezést. Egyéb segítség szóba sem került. A századforduló után azonban már nyoma van annak, hogy meghatározott feladatkörre összefog egy kisebb csoport, elsőként a „lelkes hölgyek". Megindult a természetes munkamegosztás folyamata. A szociális gondozás, a diakoniai szolgálat gyakorlatias szükséglete hívta életre a későbbi nőegyletét. Öntevékenyen, a tennivalókat meglátva és elvégezve munkálkodtak, bürokráciától mentesen. Az első világháború idején munkájuk és felelősségük nagyon megnövekedett. Az általános elszegényedés, a sok hadiárva és hadiözvegy fokozta a gondokat. Bizony szükség volt ezen a téren a háziasszonyi mentalitásra, női tapintatra, gyakorlatiasságra. 145