Tóth Péter: Vas vármegye közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái II. 1601-1620, 1631-1641. - Vas megyei levéltári füzetek 5.
Vasvármegye közgyűlési jegyzőkönyvei 1631-1641
Az alperes fél prokurátora protestációt terjeszt elő ezzel az ítélettel kapcsolatban, mégpedig azért, mert szerinte a szolgabírónak és az alszolgabfrónak a személye is és a hivatala is más: vagyis az alszolgabírói jelentés nem azonos a szolgabírói jelentéssel, tehát ez az utóbbi nem létezik. Márpedig az alperes is és a felperes is a szolgabírói jelentés alá ígérte vetni magát. — A felperes elfogadja a határozatot és az egyebek tekintetében is ítélkezést kér. — A törvényszék helybenhagyta a fentebbi határozatot. Ezután alperes fél prokurátora azt kifogásolja, hogy a jelen per nincs benne a persorozatban: márpedig az 1550. évi 61. törvénycikkely előírja, hogy minden pert a persorozat szerint kell tárgyalás alá venni. Ezért tehát az alperes nem is tartozik a továbbiakban választ adni a keresetre. — A felperes fél szerint ez a kifogás nem állja meg a helyét, többek között például azért sem, mert az alperes prokurátora az eddigi tevékenységével, vagyis ügyvédi előterjesztéseivel, utasításaival, védekezéseivel is elismerte, hogy a per felvehető és folytatható. A persorozat fogalma sincs teljesen körülírva, az idézett törvényhely sem teljesen azt mondja ki, amit a prokurátor állít; ezért tehát azt követeli, hogy az alperes fél válaszoljon a per érdemét illetően és egyenesen. — Az alperes prokurátora kijelentig hogy előterjesztése összhangban áll az ország törvényeivel, ezért ragaszkodik ahhoz. — A törvényszék határozata: az idézésről való vitáról nem lehet áttérni a persorozattal kapcsolatos előterjesztésekre, ezért az alperes válaszoljon egyenesebben az érdemi dolgokra. Ezután az alperes fél prokurátora újabb kifogást emelt, amely szerint a kereset benyújtása nem tartozik a magisztrátus illetékessége alá. Ami ugyanis az alperes megölt férjét illeti, annak vannak rokonai: a perindítás inkább megilleti őket, mint a főispán urat. Erre jogi precedensek is vannak, amilyen például a Meszlényi Péter (nobilis) házastársa elleni per, más, a törvényszék bírái által jól ismert perekkel együtt. Mindezek alapján tehát követeli, hogy a magisztrátus álljon el a keresettől. — A felperes prokurátorának a válasza: a vitatás későn jött, mivel nem lehet visszatérni a per kezdeti szakaszához, ahol tudniillik helye lett volna minden, az illetékességet vitató kifogásnak. Továbbá: a már a bemutatott nyomozásokból és a törvényekből is kitűnik, hogy senki nem lehet illetékesebb felperes a főispán úrnál és a magisztrátusnál; az idézett precedensek is inkább ezt támasztják alá. S végül: az egész ügy két részből áll, s a két rész nem választható el egymástól. Az alperes prokurátora a másik résszel kapcsolatban hallgat, s mivel a hallgatás tulajdonképpen beleegyezés, ezért az illetékeséggel kapcsolatos kifogásnak nincs helye. — Az alperes fél prokurátora ragaszkodik a kifogásához és követeléséhez, már csak azért is, mert a kereset másik része is alátámasztja azt: Dömötöry Gáspár (egregius) tudniillik szintén illetékesebb lenne a magisztrátusnál a kereset megindítására, hiszen az ő szervitorának a meggyilkolásáról van szó. — A felperes fél ugyancsak ragaszkodik az általa elmondottakhoz. — A törvényszék határozata ebben a tárgyban: mivel a per menetéből világos, hogy a meggyilkolt István nevű személy Dömötöry Gáspár szervitora volt, ezért az ország tőrvényeinek megfelelően ő az illetékes személy a kereset 234
