Tóth Péter: Vas vármegye közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái I. 1595-1600. - Vas megyei levéltári füzetek 2.

Bevezetés

kutatás rendelkezésére: ez, valamint a viszonylagos tartalmi egység pedig jó lehetőséget biztosít az összevetésekre. Ugyanakkor az első levéltárrendezések során csak a legritkább esetben készültek olyan segédletek, amelyek megkönnyítik a mai történészkutatók munkáját. Ennek csak részben oka az a számos nyelvi és paleográfiai probléma, amely a -- ráadásul néha még erősen rongált állapotú -- korai jegyzökönyvek feltárása és feldolgozása során felmerülhet. Nagyobb súllyal esik a latba, hogy a XVIII. századi vármegyei levéltárak még elsősorban a jogbiztosítás intézményei voltak. Ebből következik az az általánosnak mondható tény, hogy a levéltárak rendezésével megbízott tisztségviselőket főleg a jogbiztosító típusú bejegyzések érdekelték: csak ezekről készítettek elenchusokat, ezeket mutatózták például Borsod vármegye levéltárában. Sőt, a helyhatósági jog és az önkormányzat oly forrásai, a statútumok közül is csak azokat gyűjtötték ki és tartották nyilván, amelyek a rendezés időpontjában még érvényben voltak -- ezek száma pedig tapasztalataink szerint a negyed részét sem éri el a jegyzőkönyvekben fellelhető valamennyi statútuménak. Lépten-nyomon találkozunk továbbá azzal a jelenséggel is, hogy a segédlet készítője bevette a mutatóba a néhány holdnyi szántóföld dolgában a közgyűlés elé terjesztett protestációt, s ugyanakkor figyelmen kívül hagyta a teljes terjedelemben jegyzőkönyvezett követutasításokat és követjelentéseket. Úgy gondoljuk, az elmondottak tökéletesen indokolják annak a nagyszabású vállalkozásnak a szükségességét, amelybe a Művelődési Minisztérium Közgyűjteményi Főosztálya Levéltári Osztályának szakmai irányításával, valamint az Országos Tudományos Kutatási Alap támogatásával fogott több megyei levéltár is: tudniillik az 1711 előtti vármegyei közgyűlési jegyzőkönyvek egységes alapelvek szerinti feldolgozását és kiadását. Ennek a programnak az eredménye a jelen kötet is, amelyet kezében tart az olvasó. xxx II