Az élet megindulása és az újjáépítés kezdetei Vas megyében 1945-48 - Vas megyei levéltári füzetek 1.

Sárvár nagyközség kérelme ipari üzem létesítésére (1947. jan. 28.)

Hogy gyáriparunk kialakulása mily nagy befolyást gyakorolt községünkre, az alábbi számok érzékeltetik: Sárvár lakossága 1890 évben 5 692 1900 " 6 907 1910 " 9 052 volt. . A lakosság 31 %-os emelkedése mely a község fejlődésének a kulminációja volt, tehát azokra az évekre esik, amikor a műselyemgyár épült és megindult. Az a körülmény, hogy lakosságunk számottevő része az 1 500 munkástfoglalkoztató műselyemgyárra építette fel megélhetését és jövőjét, később 1926 évben, amikor a műselyemgyár a világpiaci helyzet, illetve a szeszkartet nyomása miatt az üzemét majd teljesen beszüntette, katasztrofális helyzetet idézett elő, mely most is érezteti községünk gazdasági és szociális életére kedvezőtlenül kiható befolyását. A gyár leépítését követő években, főként 1929 évben Sárvárról nagyarányú kivándorlás indult meg Belgium és Franciaország felé, ahol a betanult sárvári selyemgyári munkások a fejlődésük tetőpontján lévő külföldi gyárakban alkalmazást találtak. Ezekben az években a családtagokat is számítva kb. 2.000 ember hagyta itt szülőföldjét, hogy az itthoni nagy munkanélküliség keserű kenyerét a jobb megélhetéssel cseréljék fel. Ebben az időben községünk jövő sorsa méltán töltött el bennünket aggodalommal s már ugy látszott, hogy a századeleji felfelé ivelő fejlődést a stagnálási időszak és a visszafejlődés fogja felváltani. Bár a nagyarányú kivándorlás ideiglenesen levezette községünkben a nagy munkanélküliséget, melyet a téli s tavaszi hónapokban csak nagyarányú inségmunkákkal lehetett ellensúlyozni, pár év múlva - a második világháború kitörése előtt - megindult a visszavándorlás, mivel a külföldi műselyemgyárak is kénytelenek voltak termelésüket csökkenteni. Ezekben az években a kivándoroltak nagyrésze visszátért szülőföldjére, újból előidézve azt a szociális feszültséget, mely az i93u-as években már egy ízben csúcspontját érte el. A második világháború évei alatt a katonai bevonulások és a hadiüzemek a munkanélküli férfi; lakosságunkat felszívták és átmenetileg levették a munkanélküliség kérdését a szőnyegről. Az a szoros összefüggés, mely dolgozó lakosságunk és a megszűnt műselyemgyár között kialakult, azonban ismét felszínre hozta a sárvári munkásság életére már hoszszu idő óta nyomasztólag ható problémát, a munkanélküliséget. A felszabadulás után másfél éven át csak a harcok során leégett cukorgyár nagyarányú újjáépítési munkálataival tudtuk munkás tömegeinket foglalkoztatni. Ez a lehetőség azonban múlt év végével megszűnt, mivel a cukorgyár ujjőépitése befejezést nyert. Ha vizsgáljuk az okokat, melyek községünk szociális helyzetét ily kedvezőtlenül alakították ki, vissza kell térnünk a műselyemgyárra és ha a sárvári munkanélküliség kérdését végleg meg akarjuk oldani,akkor a selyemgyárnál kell keresnünk a megoldási lehetőségeket. A volt műselyemgyár a sárvári vasútállomás szomszédságában fekszik és a gyárba iparvágány vezet be. A gyári épületek elég jó állapotban vannak, a gyár vízvezetéki berendezése pedig most is használatban van. A nagy befogadóképességű üzemi épületekben bármely más gyár elhelyezhető anélkül, hogy költségesebb építkezésre lenne szükség. Ugy tudjuk, hogy a jelenlegi tulajdonos Sárvári Műselyemgyár r .t.-nak a gyárával kapcsolatban konkrét tervei nincsenek, így azokat bármely más ide-helyezhető, illetve itt alapítandó gyárüzem azonnal átvehetné és a gyárát itt berendezhetné . A sárvári munkásság körében nagyszámban vannak képzett, betanult férfi és női munkások, akik főként a textiliparnál alkalmazhatók lennének. Munkásaink bárhova kerültek, mindenütt megálltak a helyüket és csak jóhirnevet szereztek városunknak. Ennek köszönhették, hogy a külföldi gyárak is szívesen alkalmazták őket. A Magyar Kormány a hároméves terv keretében számos uj iparvállalatot akar létesíteni és pedig akként, hogy a vidéki gócpontokon lennének az uj ipari üzemek és gyárak elhelyezve, hogy ez által necsak Budapest, s az eddigi gyárvárosok, hanem a többi alkalma» fekvésű városok és községek doigdzói is megfelelő munka és állandó munkaalkalmakhoz jussának. 113