Vas megye múltjából 1986 - Levéltári Évkönyv 3. (Szombathely, 1986)

Horváth Ferenc: Az egyesületi élet Szombathelyen a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet korában

szabályait 1868. augusztus 28-án hagyják jóvá, s szeptemberben maga Deák is inkognitóban keresztülutazik a megyén Körmenden át. (Szeptember 1 6.) Viszonylag kevesebb a hír a „Baloldali Kör" működését tartalmazó híradásokról. Itt harc folyik, nem is kicsi. Néha indulatok szabadulnak el, melyre egyetlen példát idézek szó szerint: „Tudósítás a február 9-i álczás (álarcos) táncvigalom alkalmával történt Kossuth kép levételéről, majd a vigalom közönsége által leendő ünnepélyes visszahelyezéséről. (Vasmegyei Lapok, 1868. február 12. sz.) A Vasmegyei Lapok igazán kitűnő újság, meglehetős tárgyilagossággal ad hírt néha „Nyílt levél" formájában a folyó vitákról, melyek időnként személyeskedéssé fajulnak. Mégis azt kell mondanom, hogy maguk az újságok, illetve annak hírei nem elegendők a tárgyilagos véleményalkotáshoz. Szó esik itt a zsidók egyenjogúsításának kérdéséről, az antiszemitizmusról, melyet 1868-ban a Vasmegyei Lapok így ad hírül: „A zsidó hazánkfiai tehát a törvény előtt (az emancipáció után) egyenjogúsítottak volnának. Nagy horderejű tény, de vele még nincs minden e/érve. Hátra van még a zsidók társadalmi emancipációja. Erről akarunk röviden szól la ni, megkísértvén (megkiserievén) az ügyet társas életi szempontból megvilágosítani." (Vasmegyei Lapok, 1868. január 8. sz.) Talán az eddigi szemelvények is rávilágítanak arra, mi forrott és forrhatott abban az időben a város társadalmában. Nem fukarkodik az újság ilyen hírekben sem: „Oh, a nagyravágyás nagyon otthonos már nemzetünk középosztályánál. Vetkőzzünk ki e nem a korra/ ha/adó szokásainkból, vessük félre azt a születési gőgöt mert csak így teljesülhet be halhatatlan Széchenyink jósmondata: Magyarország nem volt, hanem lesz." (Vasmegyei Lapok, 1867. december 10.) Mielőtt az általános tanulságokat levonnánk, úgy érzem, szót kell ejtenem a megye egyesületeinek általános helyzetéről, illetve inkább a megye falvainak művelődési helyzetéről, különös tekintettel az iskolán kívüli népművelésre. Arra nincs mód - ezt talán egy másik tanulmányban megtehetem majd, hogy erről átfogó képet adjak - csupán egy példával azt szeretném illusztrálni, hogy mennyivel masabb volt egy kiváltságokkal rendelkező, és a korai kapitalizmus idején dinamikusan fejlődő mezőváros polgárságának helyzete, mint néhány járási székhely kivételével a falué. Közismert, hogy a falvak iskolaügye terén az egyház féltve óvta kiváltságait. A példa, amit felhozok, most arról szól, hogy a kiegyezés után, ha a püspökség el is vesztette bizonyos mértékig befolyásoló szerepét a gyorsan polgárosodó mezővárosokban, mennyire vigyázott arra, hogy ez a kissé számára szabad polgárosodás - nevezték ők ezt szabadosnak is - ne terjedjen át semmiképpen a falura és annak lakosságára. Amikor Eötvös 1867-ben meghirdette az iskolák (népiskolák) állami fejlesztésének gondolatát, ugyanakkor felhívta a megyéket Népnevelési Egyletek alakítására, melyeknek feladata a falvak iskolán kívüli művelésének szervezett irányítása volt. (Vasmegyei Lapok, 1867. dec. 3. sz.) Ezzel kapcsolatosan szemléltetésül csak egy rövid kis hír, amely azonban nagyon jellemző: „A megyei főbb birtokosok az egyesületek részére részvételüket megígérték, azonban a nép közönyös. Zárka Sándor lett a megyei népnevelési egylet ideiglenes elnöke." (Vasmegyei Lapok, 1 868. április 1. sz.) 276