Vas megye múltjából 1986 - Levéltári Évkönyv 3. (Szombathely, 1986)

Horváth Ferenc: Az egyesületi élet Szombathelyen a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet korában

Nem árt, ha most egy pillanatra visszagondolunk a Casino Egylet tagnévsorára, s gondolatban kis összehasonlítást teszünk annak a Vasmegyei Népnevelési Egyletnek tagjait illetően, akik 1868 után hivatva voltak a falvak iskolán kívüli művelődését irányítani. A véglegesen megválasztott elnök szentgyörgyi Horváth László lett. Nem tudjuk megtenni, hogy ne utaljunk arra, amit Balogh Gyula is megjegyez a nemesi családokról írt könyvében, hogy Hugonnay, aki a Casino Egylet elnöke volt majdnem húsz évig, családi viták miatt vette fel a szentgyörgyi Horváth név helyett a Hugonnay nevet. Döntsék el talán Önök, vagy az e kérdést részletesebben kutatók, hogy milyen jellegű lehetett ez a családi nézeteltérés. A szentgyörgyi Horváth László elnöklete alatt megalakult Vasmegyei Népnevelési Egylet vezetősége a következőkből állt a megalakulás után: Gergácz György körmendi plébános, Boda József, Déghy István vépi plébános, Guoth Sándor felsőőri és Rahner Máté koltai ágostai evangélikus lelkészek, Boros Károly szombathelyi plébános, Szegedy Antal és Polányi János. Gondoljuk, lesznek olyan olvasók, akik tanulmányunk olvasása közben számon kívánják kérni tőlem olyan fontos egyletek hiányát, mint pl. a Szépítő Egyesület. Mellőztem, mert erről több helyen több figyelemreméltó közlés jelent már meg. Ezzel kapcsolatban szeretném azt is megjegyezni, hogy a társadalmi élet alakulásában, befolyásolásában a korai kapitalizmus korában volt számos olyan jellegű szervezet, melyet az egyenletes fejlődés érdekében rövidebb-hosszabb időre maga a város vezetése hívott létre. Nem gondolok egyebekre, mint a város közgyűlése által létrehívott bizottságokra, melyekről, ha nem is teljes részletességgel, de céljaik alapvető meghatározásával egy másik tanulmányomban már írtam (Tanulmányoka magyar helyi önkormányzat múltjából). Összefoglalás Tanulmányom felépítését és módszerét a terjedelem szabta meg. Két okból sem törekedhettem teljességre: az egyletek nagy száma, másrészt fejlődésük rendkívüli sokrétűsége miatt. Ezért az egyes egyletek törekvéseiből azokat igyekeztem kiemelni, amelyeket legjellemzőbbeknek ítéltem, s amelyeket a további kutatók csak színesíthetnek, gazdagíthatnak. Célunk csupán az volt, hogy érdeklődést keltsünk az egyesületi élet mint társadalomformáló erő mélyebb és elemzőbb kutatása iránt, másrészt megkíséreljünk bizonyos irányvonalat adni azoknak a kutatóknak, akik ilyen témával foglalkozni kívánnak a jövőben. Az a meggyőződésünk, hogy csak az egyesületekről szóló résztanulmányok elkészülte után válik lehetségessé olyan összkép alkotása, mely meghatározza valós szerepüket a város társadalmának fejlődésében. Úgy gondoljuk, hogy e rendkívül érdekes korszak társadalmi fejlődésének mélyebb megismeréséhez nem képzelhető el szebb feladat, mint egyesületi kismonográfiák írása akár egy egyetemi, akár egy főiskolai szakdolgozat számára. S hogy miért fontos mindez? Meggyőződésünk, hogy a dualizmus korának kezdeti szakaszát társadalomtörténeti vonatkozásokban enélkül aligha lehetne a maga teljességében feltárni. 277