Vas megye múltjából 1986 - Levéltári Évkönyv 3. (Szombathely, 1986)

Bariska István: Városvédelmi szervezet a XVI. századi Kőszegen

Zeheten mans": (Tíz emberkénti kivetés), valamint „Anschlag des Fünfften mans": (Öt emberkénti kivetés). Ez lényegében a kőszegi szemlelajstrom. A szóban forgó jegyzék, az 1575-ös Müsterregister tehát joggal viseli a külső címoldalon e rövid címet is, a Szemlejegyzék megjelölést. Esetünkben természetesen a városvédelmi rendszer és szervezet történetét el kell választani attól, hogy miként sorolták be a kőszegieket az alsó-ausztriai kontingensek közé. Ez lényegében más história, ráadásul Kőszegnek általában ezt sikerült megváltania. Ennek az összefoglalónak elsősorban az a tárgya, hogy miként jött létre az I. Ferdinánd-kori erődítések befejezése után a polgárőrség, a városparancsnokság, pontosabban a városkapitányság és az alá rendelt védelmi, rendészeti szervezet Kőszegen. A város históriájában ugyanis meglehetősen későn értek meg azok a feltételek, amelyek lehetővé tették az intézmény létrejöttét. Azaz Kőszeg a középkorban nem ismerte a városkapitányság intézményét, lényegében nem létezett, nem működött az a szervezet, amelyet a 16. századi városi adminisztráció felállított. Az előzmények között kutatva, mindenekelőtt azt kell hangsúlyozni, hogy ezért a várossal közvetlen szomszédos vár volt a felelős, amelynek mindenkori várnagyaival, kapitányaival, földesuraival szemben a polgárváros századokon át képtelen volt érvényesíteni eme hatásköri önállóságát. Ennek az alárendeltségi viszonynak a létrejöttében igen fontos szerepet játszott az, hogy a kőszegi alsóvár és a váraljai településként létrejött város mindenkor közös védelmi rendszert képezett. Ráadásul a stratégiailag erősebb és jelentősebb elem ebben a közös rendszerben nem a vár, hanem a város lett, amelynek falai és bástyái a 13-16. században több szakaszban közel 1 km hosszúságban, épültek ki. A vár pedig ennek a rendszernek csupán kis részét, az északnyugati szegletét képezte. A kettős szerkezetű, elő- és belsővárral rendelkező, külön belső vizesárokkal védett várnak mindvégig mentsvár jellege volt, ezért a várvédelem sohasem tudott lemondani arról, hogy ne tartsa közvetlenül kezében a városvédelmet. A példák sokasága igazolja Kőszeg történetében, hogy a polgárság ki volt szolgáltatva a kőszegi várnagyoknak és várkapitányoknak. A Chronicon Austriacum Kőszeg 1289-es ostromának leírásában is erről tudósít. Habsburg Albert két ütemben foglalta el Kőszeget: Priapus ostromgépei ütötte falomláson át először a várost, majd néhány nap elteltével a várat is, ahonnan azonban Kőszegi Ivánnak sikerült egérutat nyerni.

8 Christoph Rottaler, III. Frigyes császár kőszegi kapitánya 1483. januárjában Corvin Mátyással szemben kénytelen volt feladni Kőszeget, miután magára hagyta a polgárvárost. Csolnoki Albert viszont 1490. október 8-án egyszerűen szabotálta Kőszeg védelmét I. Miksa csapataival szemben, sőt életveszélyesen megfenyegette a polgárokat, azokat, akik az ellenállás mellett döntöttek. Hogy a védekezést megakadályozza, erőszakkal begyűjtötte a polgárok fegyvereit s lényegében teljesen kiszolgáltatta a polgárvárost. I. Miksa harc nélkül foglalhatta el Kőszeget.

9 Az 1491-es pozsonyi békeszerződésben I. Miksa kapta meg a jogot arra, hogy a neki elzálogosított várakba kapitányokat és várnagyokat helyezzen.

10 Az csak természetes, hogy a korábbi gyakorlaton nem változtatott: a várkapit24