Vas megye múltjából 1986 - Levéltári Évkönyv 3. (Szombathely, 1986)
Vörös Antal: Az őrségi gazdálkodás az úrbérrendezéstől a XX. század elejéig
SzarvasJobbágy Ló ökör Tehén Növendék marha Sertés családok összesen száma Baján háza Dávidháza Hódos Ispánk Kerca Kerkáskápolna Kisrákos Kotormány Nagyrákos Őriszentpéter Pankasz Senyeháza Szaknyér Szalafő Szatta Bükkalja 1 Szomoróc f 10 2 11 13 11 12 5 8 11 19 12 12 10 10 29 5 44 21 32 2 10 21 i 6 37 21 22 10 16 24 40 19 26 18 2 7 9 21 24 20 4 16 9 29 21 20 2 8 9 17 8 9 36 10 24 34 10 31 46 47 70 4 121 52 79 14 9 30 8 47 25 34 13 12 11 1 24 11 12 10 14 14 4 32 11 14 14 55 67 9 131 21 79 2 10 12 22 10 12 13 19 30 nek arányban a szarvasmarha-állománnyal. Kisrákoson például a 29 szarvasmarhából 9 a növendék, de Szalafőn a 131-ből is csak ennyi. Őriszentpéteren viszont a 121-ből csupán 4. Nehezen hihetők a sertésállományról közölt adatok is. Ezek szerint ugyanis legtöbb jobbágygazdaságban csak egy, sőt több faluban egész sor gazdaságban még egy sertést sem tartottak. Az 1828-as munkálatokban feltüntetett állatállomány mellett az őrségi földeket annyiszor és annyira sem lehetett volna trágyázni, ahogy annak mértékéről maga az összeírás tájékoztatott bennünket. Más források alapján is arra lehet következtetni, hogy az állattartás, pontosabban a marhatartás az Őrségben már a 18. század végén egyre nagyobb szerepet kapott, s ez tette lehetővé az intenzívebb szántóföldi termelés területének a megnövelését. Az őrségi marhatartás megnövekedett méretei miatt kértek 1803-ban a Batthyányak Őriszentpéter részére marhavásár-tartási jogot. A már többször idézett Zakál szerint pedig azóta Őriszentpéteren nevezetes marhavásárokat tartanak. Ugyancsak ő írta Szalafőről, amelynek határa szerinte a legsoványabb, hogy lakói marhával kereskednek és „tehetősek", azaz jómódúak. Az 1828-as öszszeírásban megadott állatállomány mellett az őrségi állatforgalom aligha lett volna olyan élénk, mint amilyenre az idézett források utalnak. Az 1828-as adatok valószínűtlenségének a bizonyítására hadd idézzük az 1870-es állatszámlálás eredményeit. A két összeírás eredményeit összevetve ugyanis az alábbi eltérést kapjuk: 229