Vas megye múltjából 1986 - Levéltári Évkönyv 3. (Szombathely, 1986)

Tilcsik György: Vas megye és az örökváltság kérdése a reformkori országgyűléseken

alakított előterjesztés - miközben elfogadta a tized megszüntetését - azt indítványozta, hogy a kiadandó leiratban az uralkodó fejezze ki elvi egyetértését az úrbéri viszonyok felszámolását illetően, de szólítsa fel az országgyűlést a földesurak kármentesítésével foglalkozó szakaszok újratárgyalására. A diétás bizottság annak ellenére foglalt így állást, hogy ismerte a március 23-án délelőtt, a két tábla által jóváhagyott, s Batthyány Lajos által még aznap délután Bécsbe vitt és ott bemutatott, a kármentesítésről szóló törvénytervezetet. Ezt a bizottság egyszerűen alkalmatlannak minősítette arra, hogy kiindulópontul szolgáljon további tárgyalásokra. Az úrbéri viszonyok felszámolásáról és a földesurak kármentesítéséről készült törvényjavaslatokat, valamint a Magyar Kancellária velük kapcsolatos állásfoglalását március 26-án tárgyalta meg az Államkonferencia. Az ülés két kisebb eltéréssel, de lényegében egyetértett a diétális bizottság előterjesztésével, és az annak alapján és szellemében készült resolutiótól azt várták, hogy míg az uralkodó az úrbériség eltörlésének elvi elfogadásával kinyilvánítja jószándékát, ugyanakkor a felterjesztett javaslatok ismételt országgyűlési tárgyalásával a jobbágyfelszabadítás életbe léptetését bizonytalan időre elodázhatja. Az Államkonferencia által elfogadott leirattervezetet a nádor megmutatta Batthyánynak és vele együtt a Burgban tartózkodó Deáknak, akik felajánlották segítségüket István főhercegnek a leirat elfogadtatásához, de ezt annak átfogalmazásához kötötték. Batthyány és Deák törekvését - mely alapvetően és direkt módon arra irányult, hogy a törvénytervezetek ismételt tárgyalása ne szerepeljen a resolutióban - mindössze egyetlen, látszólag apró, valójában azonban döntő jelentőségű ponton siker koronázta. Az Államkonferencia bár makacsul kitartott a törvényjavaslat ismételt tárgyalásának követelése mellett, egyúttal azonban hajlandó volt arra az engedményre, hogy a leirat ne általánosságban járuljon hozzá a jobbágyviszonyok felszámolásához, hanem e felterjesztett törvénytervezet alapelveit fogadja el, és ennek ellenére ragaszkodjon annak újratárgyalásához. Az így elkészített resolutiót V. Ferdinánd március 28-án aláírta, és azt István főherceg másnap reggel személyesen Pozsonyba vitte, ahol március 29-én délután a magyar minisztérium felállításának tárgyában kiadott leirattal együtt először a két tábla vegyes, majd az alsótábla országos ülésén olvasták fel, és a követek csak ezután kezdték meg kerületi ülésükön a két leirat tárgyalását. A kerületi ülés Kossuth felszólalása és indítványa nyomán jogi kapaszkodót talált a jobbágyfelszabadítás kimondását tartalmazó törvényjavaslatra érkezett leirat azon szakaszában, mely a törvénytervezetet elvileg elfogadta. A követek ugyanis a resolutio ezen részét úgy értelmezték, hogy az uralkodó mindkét tehát a jobbágyfelszabadításról és a földesurak állami kármentesítésének módjáról intézkedő - törvényjavaslatot jóváhagyta, így azok további tárgyalása felesleges. Az országos ülésben is elfogadott ezen végzés tartalmáról a követek tájékoztatták a mágnásokat, akik még aznap tartott ülésükön - némi vita és tanácstalanság után végül is belátva, hogy nincs valós lehetőség a visszakozásra - tudomásul vették azt.

230 így a jobbágyfelszabadítás kimondásáról és a földesurak állami kármentesítéséről Bécsben már egyszer megfordult törvényjavaslatokat - utóbbit a mág204