Vas megye múltjából 1986 - Levéltári Évkönyv 3. (Szombathely, 1986)
Tilcsik György: Vas megye és az örökváltság kérdése a reformkori országgyűléseken
alkalommal csak részlegesen került a főrendek elé, s többek között - nem tudni mi okból - hiányzott belőle az örökváltsággal foglalkozó szakasz is. 126 A főrendi válaszra az október 1 7-i országos ülésből készített javaslatban változatlanul helyet kapott az engedőleges örökváltság bevezetése. 127 Az erre küldött főrendi választ az alsótábla október 30-án megtartott országos ülésén olvasták fel. 128 Válaszukban a mágnások kijelentették, hogy elvileg hajlandók ugyan támogatni az engedőleges örökváltság legalizálását, de miután egyrészt a kérdés hordereje messze meghaladja a jobbágy-földesúri viszony körét, másrészt a szerződések megkötésének engedélyezése lényeges befolyást gyakorolna a hitbizományi birtokok, valamint az egyház és a korona tulajdonában lévő földek jogi helyzetére, a főrendek felszólították az alsótáblát, hogy , bölcs gondossággal, s az alkotmányos jussoknak azon köteles megőrzésökkel, melynek bélyegét a maradéknak hálájára számot tartani kívánó törvényhozás minden lépéseinek viselnie kell az érintett tekinteteket fontolóra vévén ... a kérdéses jussokra és viszonyokra nézve fennálló világos törvényekkel összehangzásban hozandó, egy kimerítő törvényjavallatot készíteni annál inkább igyekezzenek, mivel valószínűbb, hogy ez nyújthatna leginkább az óhajtott sikerek eléréséhez biztos reményt. '^ 29 A mágnások e javaslatával az alsótábla nem foglalkozott azonnal, hanem az örökváltság kérdését - a főrendi javaslat kerületi vitatása után - legközelebb az 1839. november 22-i országos ülésükön érintették. 130 Ekkor a megyék többsége - valószínűleg Vas is - újólag kiállt az engedőleges örökváltság bevezetése mellett, s a másik táblához címzett üzenetük - miután örömmel konstatálta a főrendek hajlandóságát - feltette a kérdést: ha megvan az egyetértés a két tábla között, akkor mi hátráltathatja a közös platformot rögzítő felirat és törvényjavaslat elkészítését? A követek átirata ezután a mágnások érveit azzal védte ki, hogy mind a hitbizományi, mind pedig az egyházi és koronabirtokokon jöttek már létre örökváltsági szerződések, ám ezek mégsem veszélyeztették az „ősi alkotmány"-t. Az üzenet egyúttal utalt arra is, hogy csupán az engedőleges örökváltságról, és nem a kényszerített megváltásról van szó, mely korántsem kötelező a földesurak számára, majd végezetül felszólította a mágnásokat, revideálják álláspontjukat. 131 A főrendi tábla örökváltsággal kapcsolatos következő válaszát az 1840. január 16-án tartott országos ülésen hozták a követek tudomására. 132 Ebben a főrendek bizonyos engedményeket tettek korábbi véleményüket illetően. Átiratuk először ismét elősorolta ugyan az örökváltság ellen már korábban is hangoztatott érveiket - az ősi alkotmány veszélyeztetése, a hitbizományi, az egyházi, a korona, továbbá a zálogban vagy zár alatt lévő földesúri javakat érintő szerződésekkel kapcsolatos jogi tisztázatlanságok, az ősiség meglétéből fakadó nehézségek, az országos adóalap csökkenése, stb. - majd pedig ismét felszólították a követi táblát egy, a kérdéskör minden elemét részletesen szabályozó törvényjavaslat kidolgozására. Ugyanakkor - számítva arra, hogy e kérésüket az alsótábla nem akceptálja - kijelentették, hogy egy, a követek javaslatához illesztett, az örökös megváltási tőke együttartását biztosító szakasz hozzáadásával készek az alsótábla átiratában foglaltak elfogadására. E kiegészítő rész szerint a valamilyen okból el nem idegeníthető földterületek örökös megváltása esetén a szerződésre lépő földesúr csak a váltság összegének kamatait veheti kézhez. 133
