Vas megye múltjából 1986 - Levéltári Évkönyv 3. (Szombathely, 1986)
Tilcsik György: Vas megye és az örökváltság kérdése a reformkori országgyűléseken
személynöki beszéd után a több napig tartó heves vitában a liberálisok részéről felszólalók - Ghéczy Péter, Kölcsey, Deák, Klauzál, Tarnóczy Kázmér, Felsőbüki, Balogh János, Somssich Miklós, Palóczy László, Bezerédj István és mások - rendkívül széles skálán érvelve szálltak síkra a váltság lehetőségének törvényben való biztosításáért. 91 Természetesen az ellentábor - közöttük Széli Imre - is kifejtette nézeteit. Széli két alkalommal, november 10-én és 12-én is szót kért. Kijelentette, hogy megyéje a királyi leirat tartalmát teljes egészében elfogadja, mert küldői meglátása szerint sem tárgyalható az örökváltság kérdése az úrbéri tárgyú munkálat keretében, mivel az örökváltság nem csupán az adózások, tartozások és szolgáltatások megváltását, hanem egyben a föld tulajdonjogának kérdését is érinti. 92 Széli második felszólalásában indítványozta, hogy egyrészt mind az úrbéres kötelezettségek évenként egyszeri pénzfizetéssel történő megváltását tartalmazó örökös, mind pedig - esetleges legalizálásuk esetén -az örökváltsági szerződések a Helytartótanács és az illetékes megyei hatóság közreműködésével készüljenek és kapjanak jóháhagyást, másrészt a megkötött és szankcionált szerződések egy példányát a megye levéltára őrizze meg. 93 A szavazáson 25 megye támogatásával jutott többségre a váltságot támogató tábora, 94 és az ezt rögzítő üzenet 95 a főrendek november 1 7-i ülése elé került. A mágnások sajnálkozással vették tudomásul, hogy a követek többsége a felsőtábla véleményével azonos tartalmú királyi leirat megkérdezése után sem változtatott álláspontján. Az ülésen egyedül felszólaló gr. Pállfy Fidél tárnokmester egyhangúan elfogadott indítványa és az alsótáblához küldött válaszüzenet egyaránt azt tartalmazta, hogy az engedőleges örökváltság kérdése túllép az úrbéri javaslat tárgykörén, így az nem szerepelhet az V. cikkely 2. §-ában. 96 E főrendi válaszüzenetet 97 az alsótábla november 29-én tartott kerületi ülésén vették kezükbe a követek, s annak tartalmát 23 : 19 arányban elvetették. 98 Látva az örökváltságot támogató megyék számának vészes lecsökkenését, Kossuth az ülésről az Országgyűlési Tudósítások számára készített beszámolójában nyíltan is utalt a kormány aknamunkájára, mellyel több, az augusztus 28-án kelt resolutio ellen állást foglaló megyében igyekezett az örökváltsággal kapcsolatos megyei instrukció megváltoztatását elérni. 99 A kormány e törekvését végül siker koronázta. Az alsótábla december 10-én tartott országos ülésén ugyanis, bár a váltságot igenlők ezúttal is érvek sokaságát vonultatták fel az ügy védelmére, mindez hiábavalónak bizonyult, mert a szavazáson az országgyűlési tárgyalás során először és egyben véglegesen elbukott az engedőleges örökváltság, mégpedig 22 : 26 arányban. 100 A vitában melyben egyébként egy rövid felszólalás erejéig Széli Imre is részt vett 101 Deáknak és elvbarátainak - kapaszkodót találva a főrendek álláspontjának alapelvében -sikerült elérniük, hogy a követek többsége nem az örökváltság elvét nem vetette el, hanem a kérdés további vitatását a jogügyi munkálat tárgyalására halasztotta. 102 A követi tábla országos ülésében született döntést a mágnások 1834. december 29-i ülésükön megelégedéssel nyugtázták, 103 majd az alsó- és felsőtábla által egyeztetett második úrbéri tárgyú felirati javaslatot - benne az V. cikkely „megcsonkított" 2. §-át - az 1835. február 26-án tartott elegyes ülés182
