Vas megye múltjából 1986 - Levéltári Évkönyv 3. (Szombathely, 1986)

Tilcsik György: Vas megye és az örökváltság kérdése a reformkori országgyűléseken

Széli felszólalásában ugyanakkor visszautasította a mágnások azon kifogását, hogy az örökváltsággal a jobbágyok kezére jutott, egykor nemesi tulajdonú földek után a nemesi felkeléshez fizetendő hozzájárulás elmaradna, s így előbb-utóbb az inszurrekció anyagi bázisa megszűnne. Széli e kérdést nagyon is egyszerűen megoldhatónak vélte: meglátása szerint az inszurrekcionális terheket az önmagukat megváltott személyek birtokaik arányában maguk is viselnék. Ezután tette fel Széli Imre a követutasítások kidolgozásával megbízott vasi választmány 1833. október 28-i ülésén megfogalmazódott azon kérdést, hogy ha a főrendek nem vitatják az úrbérrendezés előtt megkötött örökváltsági szerződések érvényességét, akkor miért idegenkednek a jövőben aláírandó szerződésektől? Ám amíg a megyei választmány ezt kérdésként említette, melyre a főrendeknek kell megválaszolniuk, addig Vas követe - sajátságos módon értelmezve a kérdésfelvetést - az országos ülésen elhangzott beszédében máris válaszolt rá. E szerint nagy különbség mutatkozik a két szerződéstípus között, mivel az úrbérrendezés előtt megszületett szerződések óta elegendő idő állt a szerződő felek rendelkezésére ahhoz, hogy az egyességgel kapcsolatos esetleges sérelmeikre orvoslást keressenek és találjanak, melyre pedig feltétlenül lehetőséget kell adni a szerződések aláíróinak.

60 Az úrbérrendezés idejével jelölt határ azért szükséges, hogy a szerződésekkel kapcsolatos perlekedésnek egyszer határ tétessen".^ Széli egyúttal kifejtette azon álláspontját is, hogy a mágnások azért járultak hozzá az úrbérrendezés előtt kötött örökváltsági szerződések érvényességének elismeréséhez, mert ezek esetében a váltság egész összegét az önmagukat megváltani igyekvő jobbágyok amúgy sem tették még le, melyből következik, hogy „ ... ilyes örökös szerződések tételét a főrendek a jövendőre sem neheztelik... ".

62 Széli itt arra célzott, hogy a főrendek nyilvánvalóan azért nem zárkóztak el olyan, az úrbérrendezés előtt keletkezett egyességekhez hasonló örökváltsági szerződések megkötése elől, melyekben a kialkudott megváltási összeg egészének lefizetése a megállapított határidőn belül nem történik meg, mert ez esetben a teljes összeg kifizetéséig a szóban forgó szerződések nem örökváltsági, hanem csupán örökös azaz az úrbéres tartozások, szolgáltatások és adózások évente egyszeri pénzlefizetéssel történő lerovását tartalmazó - szerződéseknek tekinthetők, melyek esetén a földesúr megtartja a kérdéses földterület tulajdonjogát és lehetősége nyílik ä tartozások fizetésének hosszabbítására is. A vasi követ ezt követően újabb ellenérvként említette azt, hogy - miután a jobbágyok bírnak a szabad költözés lehetőségével - az örökváltsági szerződések csak a földesúrra nézve lennének örökös érvényűek, mivel a jobbágy elvileg bármikor elköltözhet a telekről.

63 Ez „ ...pedig az igazsággal megegyező nem volna...", mert „ ... az egyik fél lekötelezve maradván, a másik a szerződéstől egyoldalúlag.. ."

64 visszaléphet. Végezetül Széli újólag kijelentette, hogy Vas megye nevében továbbra is ellenzi az engedőleges örökváltság bevezetését.

65 Az alsótábla október 30-án tartott országos ülésén kibontakozott heves vita után nem történt szavazás, mivel a hangosan zúgó „maradjon" egyértelműen tükrözte a többség azon akaratát, hogy nem kívánt változtatni korábbi véleményén és ragaszkodott az előző üléseken már kifejtett álláspontjához.

66 Az 177