Vas megye múltjából 1986 - Levéltári Évkönyv 3. (Szombathely, 1986)

Tilcsik György: Vas megye és az örökváltság kérdése a reformkori országgyűléseken

ülésből a mágnásokhoz átküldött harmadik üzenet a főrendek által tett kifogások mindegyikét megkérdőjelezte, de miután a felsőtábla második válaszüzenete csak egy új, előzőleg még nem említett ellenvetést tartalmazott, a követi kar átirata mindössze ezzel, a nemesi felkeléssel kapcsolatosan tett észrevétellel foglalkozott tárgyszerűen. Az 1 596 : X. te. 3. és az 1 681 : XLVI. te. 10. §-ára való hivatkozással az alsótábla harmadik üzenete rámutatott, hogy a mezővárosok és a kiváltságolt községek lakói is arányosan viselték a nemesi felkelés terheit, s ennek analógiájára - szólt a követek többségének érvelése - az örökváltsággal szabaduló jobbágyok vagy akár egész jobbágyközségek a megváltott föld után járó inszurrekcionális költségeket minden nehézség nélkül fizethetnék. Egyúttal az alsótábla átirata - citálva az 1 543 : XXXVI. törvénycikkelyt-az álláspontjukhoz makacsul ragaszkodó mágnások egész érvrendszere ellen intézett alapvető támadást az arra való utalással, hogy az addigi magyar joggyakorlattól korántsem idegen, hogy nem nemes személyek nemesi javakat bírnak, így pedig az örökváltsági szerződések nyomán bekövetkező birtokjogi helyzet korántsem tekinthető előzmény nélkülinek.

67 A főrendi tábla 1833. november 2-án tartott ülésén tárgyalta a követek harmadik üzenetét, és az ülésen kialakult helyzet jellemzője volt, hogy a felszólalók kivétel nélkül hevesen ellenezték az engedőleges örökváltság legalizálását.

68 A harmadik főrendi válaszüzenet pedig - egy érdemi felvetést nem számítva - nem volt más, mint a korábban is hangoztatott érveik hosszú és nyakatekert folyama.

69 Az egyetlen érdemleges új ellenérv szerint félő volt, hogy az önmagukat megváltani igyekvő jobbágyok vagy jobbágyközségek szűkös anyagi helyzetük miatt nagymennyiségű uzsorakölcsön felvételére kényszerülnének, melynek következtében fennáll annak veszélye, hogy az uzsorakölcsön visszafizetésével küszködő jobbágyok jelentős része előbb-utóbb a megváltott földet átadni kényszerül majd hitelezőjének.

70 így - az esetleges törvény eredeti szándékától merőben eltérően - létrejönne egy, a megváltott úrbéres földeket ily módon kezébe kaparintó réteg, mely „ ... polgári állására nézve már a törvényesen fennálló rendekkel vetélkedne ..." ez pedig - „ ... mivel a népesség oly nagy része, az ország védelme, s a közterhek viselése rendszerének tetemes megrenditése nélkül eddigleni helyzetét nem változhatja meg.. ."

71 nem csak hogy nem kívánatos, hanem egyenesen veszélyes dolog. A harmadik válaszüzenet egyúttal tartalmazta a mágnások azon vélekedését is, hogy az alsótábla álláspontjával ellentétben nagy különbség van a Mária Terézia-féle úrbérrendezés előtt aláírt és a jövőben kötendő örökváltsági szerződések között, mivel utóbbiak alapján - ellentétben az úrbérrendezés előtt kelt, s meglehetősen ritka szerződésekkel - várhatóan rövid időn belül nagyszámú jobbágy válna szabaddá, ez pedig nagy veszélyt jelentene az ország „ősi alkotmány"-ára.

72 Mint említettük a főrendek harmadik válaszüzenete egy érdemlegesnek tekinthető új érvet leszámítva túlnyomórészt csak a már ismert álláspont alapvető, s éppen ezért az örökváltság bevezetése ellen szegezett legsúlyosabb kifogásait ismételgette a korábbiaknál nyíltabban megfogalmazva. Az üzenet kifejtette, hogy a főrendek „... szemeik előtt tartván mindenkor az ország alkotásának fő elvét; a nemesi rend épségének, jussainak és erejének megtartását, ... melynek sértetlenségét a tekintetes karok is elesmerik,..." és melyen 178