Vas megye múltjából 1986 - Levéltári Évkönyv 3. (Szombathely, 1986)

Feiszt György: Szombathely mezőváros pénzügyigazgatása a XVII—XVIII. században

vagyontárgyak összértéke a tartozás kétszeresére rúgott, hogy az árverés alkalmával a hiányzó készpénz feltétlenül befolyjon.

42 Előfordult, hogy egy kisebb vagyont volt kénytelen a város elárvereztetni. Mogyoróssy Pál bíró esetében öt esztendei bíróságának pénzbeli hiánya fejében 1600 forint értékű marhái kerültek kalapács alá.

43 Ha az elszámolással kapcsolatban kétség merült fel, évekre visszamenőleg ellenőrizték. Mogyoróssy Ádám elhalálozott bíró utódait például közgyűlés elé idézte a város, hogy apjuk 1680-81. évi bíróságának számadásait adják elő. Miután az örökösök a lajstrom hollétéről nem tudtak, beidézték Hazatius János akkori jegyzőt is. Az így összegyűltektől azután esküt vettek, hogy a város Mogyoróssy idején készített számadásai rendben megvoltak.

44 Ez a cselekedet a város részéről nem pietista megnyilvánulás volt, hiszen ha a kasszában hiány mutatkozott volna, akkor azt az örökösökön is behajtották volna; tőlük nyilván csak a pénzkezelés nyugtáinak ellenőrizhetetlensége miatt kellett esküt venni. Bár kisebb összegű hiány esetében arra is van példa, hogy az özvegy kérésére a város eltekintett a tartozás megfizetésétől,

45 ugyanakkor az elhalálozott Hazatius János özvegyének egész vagyonával kellett felelnie férje hanyag pénzkezeléséért.

46 Nem lehet kideríteni, hogy a hűtlen kezelés, vagy a rossz pénzügyi befektetések okozhatták-e az említett bírók pénzelszámolási nehézségeit, mindenesetre tény, hogy a bírók már a 1 7. sz. közepétől a tanácsüléseken is hangot adtak annak, hogy szabadulni szeretnének a pénzkezelés terhes kötelezettségei alól. A bíró ugyanis nemcsak saját, hanem a beosztottjainak pénzkezeléséért is felelősséggel tartozott. A város a 18. sz-ban a kisebb kasszák kezelőit is nyilvánosan számoltatta el. Amennyiben az ilyen elszámoltatásnál kifogás merült fel, a számadónak 1 5 napon belül kötelező volt az észrevételekre megfelelni. Ha ez nem történt volna meg és az adósság behajthatatlan lett volna, a város a bíró vagyonából kárpótolhatta magát.

47 Ezért mind a város mind a bírók számára az bizonyult jó megoldásnak, ha a különböző kasszák pénzkezelésével olyan polgárokat bíztak meg akiknek vagyona anyagi biztosítékul szolgálhatott. A bírók által készített számadások közül ezidáig csak egy került elő. Ez is csak a városi bevételek és kiadások tételeit tartalmazza. A Kerkápoly István 1712-13-as bírói esztendejéről szóló számadás záradékában olvashatjuk: „mivel Kerkápoly István bíró úr házánál törvényes dolgok folynak, Tásler Mészáros György belső tanácsos úr házánál összegyűlt tanácsosok a bíró távollétében veszik vizsgálat alá annak számadását".

48 Abból, hogy egy pénzügyi év számadásainak vizsgálatára a bíró távollétében kerül sor, amikor az feltehetőleg a bíráskodással van elfoglalva, arra a következtetésrejuthatunk, hogy a 18. sz. elején Szombathelyen körvonalaiban létrejött a városi ügyintézésnek olyan specializálódása, amelyben a városbíró függetlenedik a pénzügyek intézésétől. Mint arra már utaltunk a bírók évtizedekkel korábban igyekeztek megszabadulni a pénzkezelés gondjaitól. Mielőtt a perceptori hivatal kialakulásának folyamatát ismertetnénk, tanulságos egy pillantást vetni arra, hogy milyen jövedelmeket élvezett a mezővárosi bíró. Szombathelyen a bíró eleinte nem kapott készpénzt hivatala betöltéséért. Részesült 128