Vas megye múltjából 1986 - Levéltári Évkönyv 3. (Szombathely, 1986)

Harald Prickler: Vas megye régi borűrmértékei az északnyugat-pannóniai mértékrendszer keretében

jével; amikor IV. Rudolf a 14. században az „Ungeld" italadót bevezette, az akót azonos tartalom mellett 35 Achtringra osztották, amiből 3-at mint Ungel­det le kellett emelni. Az Achtring tartalma ezáltal 1,657 l-re csökkent. A 16. században először a „Zapfenmass", később a „dupla Zapfenmass" vagy „Taz" került határozatba mint új italadó, miközben a változatlan akó tartalmát elő­ször 1,526 l-es 38 Achtringra, végül 1,4147 l-es 41 Achtringra osztották. Má­ria Terézia végül is az akót egy Achtring levonásával immár 40 1,4147 l-es Achtringra csökkentette. így az Achtring tartalma az utóbb említett intézkedés következtében nem változott. Hasonló folyamatot élt át a pozsonyi akó is. Eredetileg 1,359 l-es 40 pintre osztották. A 1 6. században átvették a budai pintet, amit már 1405-ben Zsig­mond idején érvényes országos mértékké nyilvánítottak az üzleti forgalomban. Ez a pint 1,699 l-t ért, ebben a nagyságban a 19. századig változatlanul meg­maradt, később pozsonyi pintnek nevezték, és az egész országban vezérmér­tékként szolgált. 71 Századok folyamán a stájer vezérmérték, a gráci akó és részei hasonló vál­tozásának volt kitéve állandó űrmértéke mellett, az italadó változása következ­tében. 72 A mértékváltoztatások mindkét formája, mármint a nagyobb mértékegység (az akó) változtatása és a kisebb mértékegység {pint, Achtring, icce) változta­tása nagyobb egység változatlan tartalma mellett, térségünk más mértéktípu­sainál is kimutatható. A fraknói hegyiakót, amely addig 48 hegyipintet vagy % Gibeimer-t tartalmazott, a 1 6. században, amint már hallottuk, 64 pintre ill. % Gibeimerre növelték. A 18. század vége felé a fraknói Gibeimer tartalmát is, amely addig 48 (soproni) pinttel számolódott 1,8125 l-jével vagy 87 literrel, a könnyebb számol hatóság kedvéért 2 pinttel 50 pintre illetve 90,625 literre növelték. 73 A fraknói akó aránya a sopronihoz, ami korábban 6 : 5 volt, ezáltal 5 : 4-re egyszerűsödött, a pozsonyi akóhoz képest pedig 8 : 5-ről 5 : 3-ra. Ezál­tal ugyan a korábban egyszerűbb arány a bécsi akóhoz (3 : 2) egy újabb, komp­likáltabb javára (16:9) változott. Ennek a mértékváltoztatásnak az okát az Esterházy-féle jószágigazgatás részéről bizonyára abban láthatjuk, hogy az alsó-ausztriai szőlőtulajdon nyugat-magyarországi rendkívüli visszaszorulása következtében lazultak az Esterházy-uradalmak Ausztriával való gazdasági kapcsolatai, míg ugyanakkor a nyugatmagyar gazdasági térség integrálódott. Éppen ebben az időben váltotta fel a pozsonyi bornagykereskedelem a szilé­ziai városoknak (Breslau, Liegnitz, Neisse) és Nagylengyelországnak a nyugat­magyarországi távolsági borkereskedelemben addigi vezető kereskedelmi helyzetét és domináló, majdnem monopolszerű helyzetbe került. A kőszegi Emerlt (idria, veder) 4, 5 vagy 6 pintre osztották, az Emerl válto­zatlan űrtartalma mellett. Ezek a pintek tehát 2,548, 2,0385 illetve 1,699 litert tartalmaztak. Alapjában megállapítható, hogy ezenközben a nagyobb pintfor­mák jelennek meg korábbiakként illetve, hogy ezek a szolgáltatások beszedé­sénél voltak használatban és itt tovább fennmaradtak. A bor kimérésénél vi­szont a kisebb formákat alkalmazták. Ha egy űrmérték másodlagosan te­rületmértékké lett, vagyis ha azt a szőlőskertnagyságot, amely után hegy­vámként egy Emerlt kellett adni, az „Emerl" fogalommal jelölték, egy lokális 99

Next

/
Thumbnails
Contents