Vas megye múltjából 1986 - Levéltári Évkönyv 3. (Szombathely, 1986)

Harald Prickler: Vas megye régi borűrmértékei az északnyugat-pannóniai mértékrendszer keretében

martonit.

66 Ha azonban a sárvári uradalom Felső vidékén (a Fertő déli partján) a 16. és 1 7. században van szó „német" mértékről,

67 akkor azon a soproni akót kell érteni, amely itt a „magyar" helyi mértékkel áll szemben; hasonlóképpen a 16. században a szalónaki uradalomban a lokális szalónaki (= rohonci, kőszegi) mérték vonatkoztatási mértékeként a soproni akót „német" mértékként említik, sőt még „bécsújhelyi" mértékként is nevezik. Ugyanez a jelenség figyelhető meg Sopron vármegye déli részének birtokain.

68 Ezért a soproni akót nézőpont szerint majd „magyar", majd „német" mértéknek nevezik. A pozsonyi és a bécsi akó, amint korábban már említettük, alkalmasint szinonim fogalomként jelenik meg, bár az adatok egyértelműen (csak) a pozsonyi akóra vonatkoznak. Amint ez az utóbb említett példa mutatja, a soproni mértékhez illesztett „német" megjelölésnek biztosan semmi köze sincs a város lakóinak nyelvi hovatartozásához, hanem inkább ahhoz a körülményhez, hogy a soproni borkereskedelem, a városi uradalom legfontosabb gazdasági ága, túlnyomóan felnémet tájakra és városokba orientálódott. A latinul írt forrásokban a soproni Eimer-t urnának vagy tinnának nevezik, ami magyarul akó vagy cseber. A dobrai Zuber tinna, idria, cseber, „Ämedl" (= Emerl) és Eimer formában is szerepel. A németújvári tinnát németül Eimernek nevezik, de éppúgy a németújvári akót is, hogy csak néhány példát hozzunk a fogalmak sokszerűségére. Ezen terminológiai homályosság miatt és a fogalmak felcserélhetősége miatt nagyobb problematikus vállalkozásnak tartom fogalmak szerinti nagy „mértékzónák" kimunkálását (pl. akó-, cseber-, vederzónák), amint azt Léderer E. tette. Az „Urn" fogalom mögött az északnyugat-pannóniai térségben olyan mértékegységek rejtőzhetnek, amelyek űrtartalma 1,312 l-től (hartbergi Um vagy Bindl) és 135,9 I {hartbergi Eimer) ingadozhat, ami 1 : 103 arány,

69 az „idria" megjelölés mögött pedig kereken 10 l-től 50,96 l-ig terjedő tartalmú mértékek; a latin „tinna" fogalom (németül: Zuber, Eimer, magyarul: cseber, akó) mértékvilága 36,24 l-től (Eisenberger Eimer) 203,85 l-ig (németújvári Eimer) terjed. A mértékek fogalmi zónák szerinti tagolásánál értelmesebbnek tűnik tehát nekem funkció szerinti felosztásuk: A borűrmértékeknél ezek pont a hegyimértékek, amelyeket a feudális kötelezettségek beszedésénél használtak, továbbá a pincei vagy raktározási mértékek, amelyek a kereskedelmi mértékekkel azonosak, végül pedig a kocsmai, kimérés/' mértékek. 5. A mértékek űrtartalmi változása. JKz, hogy bizonyos mértékek tartalmát felsőbb rendelkezéssel meg lehetett változtatni, a szakmai körökben régóta ismert jelenség. A bécsi akót pl., ami 58 I volt, Mária Terézia a 18.jszázadban kereken 56,59 l-re csökkentette.

70 Az intézkedésnek oka, ennek a mértéknek hiányos manipuláltsága volt 41 Achtringra való osztása következtében. A 41 -es törzsszám ugyanis nem teszi lehetővé az akó sima osztását fél-, harmad-, negyedakóra és így tovább. De a 41 Achtring-ra való osztáshoz köztudottan csak a mértékmódosítás egy másik formájával jutottak. A középkorban a bécsi akóban 32 Achtring volt 1,8125 I98