Vas megye múltjából 1982 - Levéltári Évkönyv 2. (Szombathely, 1982)

Bariska István: A protestáns Kőszeg II. Ferdinánd korában

bellis a választó község, kiváltképpen a németek, s érzi, hogy ez a község a városbíró és a tanács fölé kerekedett, végre tudni akarja azonban, kik a főko lompos ok."

68 Pammer Benedek fakadt ki ilyen kétségbeesetten, idézve a kancellár szavait, amikor kiderült, hogy valójában tehetetlen a községgel szemben. Ékkor lépett a színre Hosztódi Jakab külső tanácsos, aki a kancellár és a választó község között közvetített, de még ő sem kapott teljes bizalmat. Amikor a tárgyalás utolsó napján Farkas Mihály és Marton István szenátorokkal Hosztódi Jakab és Deák András külső tanácsnokok a kancellárhoz készültek a községet képviselve, a választó polgárság három olyan embert is delegált, akiket ad hoc választottak érdekeik képviseletét ev A templomok azonban zárva maradtak. Sennyey kancellár, miközben látható idegesen járt fel s alá szálláshelyén, kicsit igazságtalan szemrehányásokkal halmozta el a szobába lépő Pammer Benedek helyettes városbírót: „Atyai jóakarattal és szándékkal voltam kegyelmebekikel, azt is megmondtam, hogy szabadalmaitokban, vallásotokban és lelkiismeretetekben kár nem esik, csak a templomokat kell átadni jóakarattal, minthogy ebben kegyelmetek mindenben az ellenkezőt cselekedték, látniuk kell, mi lesz a következménye, ... jegyezzétek meg ezt a napot, néhány nap múlva azoknak, akik ott fenn bebörtönözve vannak, ezért halálukkal kell lakolniok."

69 Á kancellár aznap délután távozott. S ahogy az várható volt, maga mögött tanácstalan és szétzilált testületeket hagyott. Pammer ekkor tárta a két tanács előtt fel, hogy Sennyey valójában a Bécsben fogva tartott városbíróért, valamint tanácsnokokért II. Ferdinánd előtt vállalt reverzálisa árát a két kőszegi templom átadásában határozta meg. Álig két hét volt hátra az új, 1631-es választásokig, ahol a válságát élő kőszegi testületek rendezni akarták soraikat, hiszen a császári biztos kőszegi tárgyalásain nemcsak ő, hanem az önikortmányzat választott testületei is alulmaradtak a választó polgársággal, a Gémeimnél szemben. Ezzel a Gemein minden felelősséget magára vállalt, titokban ennek a belső tanács is és a helyettes városbíró is örült, hiszen a templomok megtartása érdekükben állt nekik is, de a hatalom átengedése aligha. 2. Á kettészakadt választó polgárság Sennyey utolsó deputációjakor Az események kronológiai összefoglalása már megtörtént. így nem tűnhet kikényszerített és értelemzavaró ugrásnak, hogy Sennyey kancellár, császári biztos két kőszegi deputációját egymás mellé soroljuk, noha négy esztendő választja el időben azokat. 1635. március 18-án érkezett Kőszegre az a császári komisszió, amelyhez Sennyey kancellár március 20-án csatlakozott. Ez a deputáció 1635-ben már csaknem tízesztendős császári követelést tett a kőszegi szenátus elé: ez a végső alkalom, hogy Kőszeg túladjon protestáns lelkészein és tanítóin, meg kell szerezni végre a két templomot és tartozékait. A választó községnek most is komoly befolyása volt a helyi döntésekben. Felújította korábbi taktikáját, s ezekkel a követelésekkel szemben határozott elutasító magatartást tanúsított. Addig nem is akart tárgyalni, amíg a bécsi komisszió követeléseit nem mutatta be, s főleg írásos instrukciót nem hozott magával. Mintha megismétlődött volná az 1631-es helyzet. A komisszió ugyanis a választó községgel nem volt hajlandó szóba állni. Balázs Mihály városi titkos tanácsnok, Hans Koller belső tanácsnok, Marthin Rhein jegyző, valamint a választó polgárság két delegáltja viszont kifejtették, hogy nincsenek abban a helyzetben, hogy a választó polgárság akaratát felülbírálják. A komisszió szerette volna a dialógusból kihagyni a városi szabadságokra vonatS5