Vas megye múltjából 1982 - Levéltári Évkönyv 2. (Szombathely, 1982)
Sill Ferenc: Vasvát településtörténetének vázlata a 18. századig
sek", továbbá a szőlőművelő, őstermelő-állattenyésztő szolganépek lakóhelye. Ennek a váraljának kiszélesedő utcája vagy tere fogadta be a vásárokba gyülekező sokadalmat is. A vásáros helyek kezdetben a hagyományosan templomos-egyházas helységek lettek, így elsősorban az ispánsági központok, ahol a keresztelő egyházak működését már Géza fejedelem uralkodása idején feltételezhetjük. A fentiekben vázolt települési, gazdasági és társadalmi adottságok Vasváron is megtalálhatók. A földvár helyét és épületeit későbbi okleveles adatok alapján nagy valószínűséggel megjelölhetjük. Ez az ispáni székhely a patrimoniális királyság jogrendje szerint a király birtoka volt. Ez a tulajdonjog a földvár közvetlen környékén is hangsúlyosan érvényesült, így a váralja lakói fölött és azon a területen, amelyet ők műveltek. Kezdetben tehát az a terület is a királyé volt, ahol a mai értelemben vett plébániatemplom felépült. Az oklevelekben szereplő „királyi város" megjelölésnek, és hogy e templomban működő társaskáptalan „vasvárinak" nevezte magát, ebben a birtokjogi körülményben találjuk meg alapját. Az ispáni várhoz tartoztak és annak szolgálatában álltak a Szent István törvényében . í miles"-nek, várj abb ágy oknak nevezett harcosok. A királyi hatalomnak ők voltak a támaszai mind a belső rend megszilárdításában, mind a külső ellenség távoltartásában. A korabeli harci eszközöket maguk szerezték be, és mindig készenlétben tartották. Az íjat, a nyílvesszőt házilag készítették el, de a nyílhegyejt, a kardot, a hátaslovak szerszámait már a vasasok, vasverők, fegyverkovácsok, szíj jártok iparszerűen termelték meg. Egyéb szükségletekről pedig a „várnépe" gondoskodott. Ezért is tapasztaljuk, hogy a királyi birtokhoz tartozó nemzetségfői udvarhelyek, az ispánsági várak körzetében különböző szolgáltatásokra utaló településnevek fordulnak elő. 17 A vasvári vár írott emlékeinek nagyobb része éppen az említett várjobbágyok jelenlétéről, később az ispán hatalma alól való felszabadításáról, továbbá a várbirtokok adományozásáról tanúskodik. Ezek az oklevelek kétségtelenül jelzik a vár létezését is. J8 Az ország védelmében sajátos szerepük volt a „határmegyéknek", amelyeknek élén a határispán (comes confinii) állt, aki az említett várjobbágyokon kívül a határőrök feladatát ellátó népelem fölött is rendelkezett. Alája tartoztak a lövők (sagittarii, pl. Felsőlövőn) és az őrök (speculatores, pl. öriszentpéteren, Felsőőrön, Alsóőrön). Vas megyében az őrtelepülések kiemelt jelentőségére utal, hogy két nagyobb tájegységet népesítettek be: Felső- és Alsó-örséget. Gyors ákcioképcisségüket korlátozott önállóságuk is biztosította. Közvetlenül nem az ispán, hanem az őrnagy (maíor speculatorum) alá tartoztak. A várak határai, vagyis megyéi zárták be azt a területet, amelyben a megyei szervezet kiailakuk. 19 Az 1002. évből származó és a veszprémi püspökség területét kijelölő oklevél felsorolja azokat a várközpontokat, amelyek határait érinti vagy magába foglalja a veszprémi püspökség. Ez az oklevél tehát az államalapítás kezdetén, annak első évtizedében már jelzi, hogy a várak határait, megyéit kijelölték. Ebben az időben Vasvár megyéje területén számolhatunk az egyházi szervezet kialakulásával is. Győr püspöki székhelyhez tartozott a Dunától D-re eső Ny-i országrész, így Vasvár és megyéje. A püspöki székhely szervezeti formái hatottak az ispánsági várak mellett kiépülő egyházi központokra. A Szent István II. tv. 1. pontjában emlegetett tíz falu templomos központja a törvény megszövegezése idején csak megvalósítandó feladat volt, de az ispánsági központokban már számolnunk kell a papság iclenlétével. Az itt működő pap feladata ugyanis, hogy az ispánnal együtt gondoskodjék a vasárnapok méltó megünnepléséről. Bátran feltételezhetjük tehát, hogy az ispánsági központokban az ezredfordulón már templom, térítő pap, nem sokkal utóbb esetleg papi közösség volt. Amint a püspökségek kialakulása a királyi közigazgatás köz8
