Vas megye múltjából 1982 - Levéltári Évkönyv 2. (Szombathely, 1982)

Sill Ferenc: Vasvát településtörténetének vázlata a 18. századig

A fejedelmi székhelynek ez a településrendje a keresztény térítés időszakában nyilván mintául (szolgált a földvárakban székelő főembereknek saját telephelyük kialakításában. Ebben ösztönző szerepe volt a védelmük alatt tevékenykedő térítő papságnak is. A földvárak a körülöttük megszállt területek hadászati, iparoskereskedŐ-központjai lettek, fejlődésüket földrajzi helyzetük és főleg a rajtuk áthaladó utak befolyásolták. Vasváron'a rábai átkelőkről érkező és a Rába folyásával párhuzamosan haladó útvonal keresztező,désénél állt a földvár, a Rába vonalát követő szentgotthárdi úttól fira emelkedő teraszon. A szentgotthárdi út fölött D-re lévő Kövecses-hegyen felépült Vasvár temploma, amely kezdetben nyilván a keresztelő egyház szerepét töltötte be, majd a mai értelemben vett plébánia, az ispánság kialakulása után pedig esperesi templom lett. A földvár alatt Vasváron is iparos-kereskedő vendég (hospes) népelem letelepedésével számolhatunk.

14 A helység neve ós a régészeti leletek kétségtelenné teszik az itt virágzó vas termelést. Ebiben a tevékenységben a honfoglalás korától külön vált a nyersvas termelése és a vas ipari feldolgozása. Az ómagyar nyelvben a nyersvas előállítója a vasas volt. Erre a tevékenységre utal Vas megyében pl. Tömörd helységnév is, amely a török eredetű temir=vas szóból eredeztethető. A vas ipari feldolgozója a vasverő, vagy általánosabban a szláv eredetű kővár szóval jelölt kovács volt. Ennek az iparos népelemnek Vasvár közelében való jelenlétét Kovácsi településnév őrzi. Vasverőhely volt ezen kívül a mai Eisenzicken, régi nevén Vasverőszék (Kendszék), Nincs kizárva, hogy a „kend"' szó is kapcsolatba hozható a vasművességgel. Ez esetben a Vas megyei Szarvaskend is vas verő hely lehetett, ahol a felszínre került salakleletek a vasművességet valószínűsítik.

15 A megyei szervezet kialakulása A honfoglaló nemzetségek rendszerint egymáshoz földrajzilag közel telepedtek le. Az így lefoglalt területek központjában a nemzetségfő várat emeltetett. Anonymus az akkor még élő néphagyomány alapján írta le, hogy a vezéri nemzetségek ősei építették azokat az erődített telephelyeket, amelyekből előbb az ispánsági várak, majd később a megyeszékhelyek kialakultak.

16 Az ország központi szervezetét már Géza fejedelem kiépítette, amennyiben sikerült elérnie, hogy csak az ő híveinek számító nemzetségfők és ezek katonái tartozhattak kíséretéhez. Ennek az uralkodó rétegnek szállásterületén települtek le azok a szolganépek is, akik idővel a gazdasági élet kibontakozását biztosították. Szent István átvette és tovább építette ezt a már kialakulóban lévő hatalmi-gazdasági szervezetet, amelynek központjai az ő uralkodásának idejében is a földvárak voltak. Itt székeltek leghűségesebb emberei, az ispánok, akiknek lakóhelye rendszerint faház volt, de földhányással, esetleg palánkfallal erősített belső térben. Az ilyen földvárak alaprajza a terepviszonyokhoz igazodott. Amennyiben ez lehetséges volt, körvagy ovális formát alakítottak ki. Ha valamelyik oldalról sem vízpart, sem lejtő nem védte, ezt az oldalt mélyített árokkal zárták le. A körülzárt térben helyet kapott a már említett ispáni lakóház, a raktárak (pl. sólerakat, vasraktár), az istállók, a börtön és a várúr szolgálatában álló családok viskói. A központi település temploma általában nem a várban épült fel, hanem mellette, lehetőleg a várhoz hasonlóan *egy kiemelkedő dombon. Az ispánsági várhelyek e kettős hatalmat szimbolizáló településszerkezete csírájában már Géza fejedelem uralkodása idején kialakult. Szent István általánosan intézményesítette, úgyhogy az államalapítás korában meglévő „váras" településeinknek századokra kiható sajátos karakterét szabta meg. Az ispáni vár alatt helyezkedett el a „suburfoium", az iparos-kereskedő „hospe7