Vas megye múltjából 1982 - Levéltári Évkönyv 2. (Szombathely, 1982)

Sill Ferenc: Vasvát településtörténetének vázlata a 18. századig

feledésbe merültek. Sőt arra is van példa, hogy a birtokhatárok megváltoztatása érdekében céltudatosan új utcaneveket adtak. Az a törekvés húzódott meg mögötte, hogy a Vasvárra betelepülő jobbágyok a káptalan földesúri felügyelete alól kivonják magukat. Ennek a törekvésnek egyik módja volt, hogy a Nagy utca vagy Hosszú utca határvonalát bizonytalanná tették, a másik mód, hogy nem ismerték el a külön bírót: „immár megh átalkodottságuktul fogvást egy biróságh alatt eöszvö járnak". 1714 augusztusától kezdve a káptalan tanúkihallgatásokkal akarta jogait tisztázni. A deutrum-kérdések részben az új település rendjét, részben a közigazgatási egységre való törekvést sejtetik. A kérdések lényege: A Nagy utca a vasvári káptalan tulajdona-e? Mindig csak Nagy utcának hívták-e? Volt-e két bírójuk, ti. a káptalannak és a domonkosoknak? A szándékolt vagy csak tájékozatlanságból eredő ellentmondásokra jellemző, hogy 1714-ben pl. a Győrvár felé vezető út mellett kialakult utcát nem Nagy utcának, hanem Hosszú utcának mondták. Akadt olyan tanú is, aki ezt nevezte Szent Mihály utcának. Mákfa irányában volt Forrószeg, és Üjlak felé Zsidófölde vagy Zsidó utca. E két utca megjelölésében a tanúk vallomása egyértelmű. Hasonlóképpen abban is, hogy „Várallyát" a domonkos szerzetesek birtokolták.

76 1719-ben egy vasvári jobbágy hűséges szolgálatáért puszta szőlőt kapott „a prépost kertje mellett", a Kövecsesen. Erre a dombra felhúzódó utcát nevezték Szent Mihályról, és itt volt az őrkanonok háza is. A többi káptalani házak eltűntek, maga az utca is eléggé néptelenné vált. Viszont kiépült a Nagy vagy Hosszú utca a győrvári út vonalában. Ezt az utcát a osipkcreki úttól D-re a káptalan területén építették ki. Ettől a határvonaltól É-ra eső utcarész és a kolostortól D-re eső Váralja tartozott a domonkosokhoz.

77 Az 1728. évi összeírás szerint a káptalan részén 33 szabadköltözködésü jobbágy és 8 házas zsellér, a domonkos szerzetesek részén 18 jobbágy és 16 házas zsellér lakott. A két településrészen az említett családok közül összesen 15 foglalkozott kézműiparral. 1754. szept. 18-án Gersei-Pethő Zsigmond megbízottja a család birtokait, köztük Vasvár mezővárost örök jogon eladta Festetics Kristófnak. Ugyanakkor Vasváron és tartozékain is a Sárkány-félé javakat szintén a Festetics család szerezte meg.

78 Egy 1739- évben lefolytatott tanúkihallgatás szerint az ún. „Barát részen" és a „Vár alat nevő utcában" laktak a Sárkány család alattvalói, akikből Széchenyi érsek zálogbirtoklása és adományozása révén a domonkosok jobbágyai lettek, őket „Barát részin, vagyis Vár állán lakozó gazdáknak" is nevezték. Festetics Kristóf mint a Petthő-javak örököse először a domonkos szerzeteseikkel szemben érvényesítette szerzett jogait, kártalanítva őket, majd a káptalan ellen indított perben igyekezett lezárni a vitás kérdéseket. Ismét felmerült az új utcanevek problémája. A régiek közül ugyanis az egykor különálló települések és az ebből formálódott utcanevek lényegében változatlanok maradtak. Egészen újnak mondták a tanúk az egykori királyi Vasvár Közép utcáját. Egyesek „Közép, vagyis Defék városnak" nevezték. Van tanú, aki „Űj közép utcának" mondta. A török harcok idején, főleg a 17. század második felében Vasvárnak ez a része pusztult el legjobban, lakossága elmenekült, visszatérés után az újjáépítés aránya itt volt a legnagyobb. 1741-ben az akkor mezővárosnak nevezett ún. középváros telkeit összeírták. A K-i oldalon 12 lakott és 6 lakatlan telek volt. Ezen a soron állt a „városháza, amelyben a kocsma és az uradalmi kocsmáros háza volt". A Ny-i oldalon egészen a kolostorig 16 lakott telek és 2 lakatlan telek volt. A teleksor Ny-i végében volt az iskola épülete,, amelyről Batthyány vizitációja (II.k. 1226. lap) azt jegyzi fel. hogy mellette É-ról tér volt: „Domus scholaris... ab aquilone piatea." Zsidófölde felé a K-i soron még 27 lakott telek és 6 elhagyott telek állt. A Ny-i soron 35 lakott és 5 elhagyott telek volt. Lénye?,i