Vas megye múltjából 1982 - Levéltári Évkönyv 2. (Szombathely, 1982)
Sill Ferenc: Vasvát településtörténetének vázlata a 18. századig
gében ezt az állapotot tükrözi Vasvár többször említett 1740. évi térképe, amely panorámaszerűen tünteti fel az összeírásban szereplő telkeiket és házakat, sőt az akkor még itt-ott meglévő romos épületeket is.* (Lásd a mellékletet!) 79 Ezen a térképen látható a középkorban emlegetett „város kapuja" a Szentgotthárd felé vezető úton. Két kutat, több forrást tüntet fel a térkép. A Nagy kút a domonkosok majorja mellett, a völgyben volt. A Zsidó kút és az Ambrózy-kastély, amely egykor Garai nádoré is volt, a zsidóföldi házaik mögött található. A középkori templomok közül romosán látható a káptalan Szent Mihály „katedrálisa", alapjaiban a Szent Erzsébet-kápolna. Újjáépítve a Szent Kereszt-kolostor és -templom, továbbá a Nagyboldogasszony-templom. A Szent Margit- (Kazó szerint Szent Márton-) templomnak még alapfalait sem lehet látni. A Zsidó utca kiszélesedő részén a térképen egy kereszt van, elképzelhető, hogy Vasvár második plébániatemplomának helyét jelölték e kereszt felállításával. A térkép feltünteti a vármegyeházát, a vasvári prépost házát, és a káptalani templom romjai mellett egy remetelakot. A belterületen kívül téglaégető kemencék és egy jelentősebb, különálló rom (kastély maradványa) látható, amelyet földsánc vesz körül. Az 1742. évi tanúkihallgatások alkalmával még felmerült, hogy az öreg emberek hallottak a Goré-dombról és a rajta épült kastélyról. Az a per, amely Festetics Kristóf és a vasvári káptalan között éleződött ki, nemcsak jelentős topográfiai adatokat őrzött meg számunkra, hanem az arra való tudatos törekvésnek az emlékét is, hogy Vasvárt egységes településnek tekintsék, és így az egykori városi kiváltságokban a lakosság egyformán részesüljön. A vasvári káptalan éppen e törekvések láttán nem akarta a levéltárában őrzött kiváltságleveleket kiadni. Amikor ezt mégis megtette, sietve ezt a megkülönböztetést jegyezte fel: „Vasvári szabad utcaj - és nemes káptolon részéről való lakosok,... kik pörölnyi incapaxok." 30 Ebben a hosszadalmas perben, amelynek gondosan lemásolt dokumentumait vaskos fóliakötet őrzi, a káptalan késznek mutatkozott, hogy megjelölje, „hol és mely tájon feküdt légyen az igaz régi valóságos királyi város, ... a kiben a káptalannak soha része nem volt". Amennyiben a káptalani rész jobbágyai készek lettek volna elfogadni a követeléseket, a káptalan is megmutatta volna az 1583. évi osztály levelet, ameiy a Festetics-városrész lakóinak szabadságjogait foglalta magában. 81 A káptalan feltehetően azért csillogtatta meg ezt a lehetőséget, mert ezzel az új, szorosabban összeépült településrend területi különválasztását, a tulajdonjogi rendezést érte volna el. A peres vitából megtudjuk, hogy a Szent Mihály utca és a Közép vagy Derék utca találkozásánál egykor sorompó volt. Ettől kissé följebb, É felé kőkapu állt, fölötte szakállas és seregbontó puskákkal. A királyi vasvár e kőkapujának helyéről, amely D-i oldalon zárta le az utat, pontos eligazítást ad egy tanúvallomás. Szerinte a domonkos rendház előtt egy „horgoson keresztül" Oszkó felé volt kijárás, de ez nejm volt országút. Nem is jártak rajta, „hanem az városban jártak ki az ku kapunak és sorompónak.,. egyebek pedig az kik az városban menyi nem akartak, az mint az Csipkés és Beel Pataka öszvö folyása által mentek az városon kívül...". Ez az út a prépost pajtás kertje és háza mellett lévő kis kútnál vezetett Ny-i irányban. Ez volt az „országh Uttya", amely a sorompó előtt, a Csipkés-patak vonalában haladt K-Ny-i irányban. „Szent Gotthárdról vezető Oszkai útnak" tartották mindig. A ma ismert oszkói út abban az időben a városból kivezető jelentéktelen ösvény lehetett. A régi és fontos útvonal a Csipkés-patak mejlett haladt, Vasvár D-i kapuja előtt keresztezte a győrvári utat. D-ről érkezve ezen a jelentős országúton vonult a török haderő is Szentgotthárd felé. 82 A kaputól a vár irányában nagy párkány húzódott, nyilván védelmi célból építették. Ez a párkány a sorompóval és kőkapuval együtt D-i irányban a királyi város határát jelölte. Ettől még mindig D-re, a győrvári út tengelyében a Nagy utca, a káptalani templom romjai alatt a Szent 22