Vas megye múltjából 1982 - Levéltári Évkönyv 2. (Szombathely, 1982)
Sill Ferenc: Vasvát településtörténetének vázlata a 18. századig
Az újjáépítés időszaka, a szabadságjogok megszorítása A felszabadító háborúk után közvetlenül alig tapasztalható jelentősebb fejlődés Vasváron. Nemcsak a kuruc-labanc háborúskodás akadályozta ezt, hanem sajnálatos gazdasági-társadalmi visszahúzó erők is gátolták. A Pethő-városrész bírói ládája elkallódott, a lakosság egykori kiváltságainak emlékét generációról generációra áthagyományozta ugyan, de oklevéllel nem tudta igazolni. A hosszan elhúzódó perben készült iratok és tanúvallomások nemcsak a lakosság szabadságjogainak elveszítését, hanem Vasvár új településrendjének kialakulását is tükrözik. Századokkal előbb keletkezett oklevelek bizonyítják, hogy Vasvár közigazgatásilag ugyan három település volt, de egységes településnek tűnt a felszabadító háborúk alatt és utána is. 71 Amikor 1699-ben a vasvári káptalan Lipót király előtt ismertette Vasvár helyzetét, ebből a jelentésből is az derül ki, hogy csak földesúri vonatkozásban osztható fel a város. A Szent Mihály, a Nagy és a Zsidó utca a káptalannak adózott, a másik „elkülönített rész", amely az elmúlt zavaros időkben szinte teljesen elpusztult, előbb a Pethő, majd a Sárkány családé, végül Széchenyi György érseké lett, aki a domonkos szerzeteseknek adta. Ebben a jelentésben azt kérte a káptalan, hogy mivel az egykori várost lerombolták, a régi városi privilégiumokat ne újítsák fel. Lipót király 1699. szept. 15-én kelt levelében a kérelmet elfogadta, a mezőváros lakóival a megyei közgyűlésen közölték is ezt a döntést, és jobbágyi szolgálatra kötelezték őket. 72 Az ügyben akkor kihallgatott tanúk magukat „középp városiak"-nak, mások „Vasvári Szent Mihály utczabelieknek" nevezik. 73 A középváros ekkor „derék vásároshely volt", és a domonkos szerzetesek tulajdona. Az ő kolostoruktól É-ra, a Rábahídvégre vezető út melletti egykori Bakács-rész ebben az időben pusztaság volt. Az állatcsordát itt hajtották a város egyik kútjára. Ettől D-re „a Völgyre menőben, a Patak felé hosszában" a domonkosok majorja állt. Az említett Bakács-rész puszta telkeinek vegében „a halastó dombhátja" mellett egykor malom volt. 74 A felszabadító háborúk után, de még a kuruc harcok előtt tűzvész pusztított Vasváron. Arányaira jellemző, hogy a város utcáján „derék tájban, akkor még ép, de azóta elpusztult várass kútja mellett" álló harangláb is leégett, a leesett harangok a domonkos templom tornyában kaptak helyet. A háborús harcok és a várost pusztító tűzvész után a régi települési rend legnagyobb részben eltűnt. Az 1740. évi térkép már az „új mezőváros" utcarendjét örökítette meg. Azt mutatja be, hogy Vasvár soros beépítésű, hosszanti irányban egy főutcás, szalagtelkes település lett. E hosszanti utcától csak a régi Szent Mihály utcán található házak és a rábahídvégi út mentén látható néhány ház különült el. Vasvár beépítettsége területileg kisebb lett, az egykor még jobban elkülöníthető három helység szorosabban összefüggő, egységqs településsé vált. A 18. századi birtokrendezési perek szépen megvilágítják ezt a jelentős, és egészen a polgári korszakig kiható változást. Tanúvallomások igazolják, hogy az egykori város és a középkor századaiból ismert vasvári utcák nagyobb területen feküdtek. „Az ki teező jelekbül Vasvár az előtt sokkal nagyobb helen, hogysem mint most feküdt. . .. Ezen Sido utcza ugy az város is nagyobb helyen, mintsem most feküdt, melyet valóságos ki tecező helyei az épületeknek most is meg mutattyák, úgy nem különben azon Sido uczának hosszabb lételét azon utcához közel lévő házak helej és fönt álló gyümölcs fák nap keletrül lévők viJágoséttyák. .. .Sido utca keletebbre esett előbb. Az keresztfán alul vagyon kezdeté Sido földinek és fekszik napkeletnek." 75 Az egyik peres eljárás a Rákóczi-féle szabadságharc után a vasvári káptalan és a domonkos szerzetesek által birtokolt „középső város" között éleződött ki. A per tanúvallomásaiból megtudjuk, hogy az új utcanevek néhány generáció alatt megváltoztak, zo