Vas megye múltjából 1982 - Levéltári Évkönyv 2. (Szombathely, 1982)

Horváth Ferenc: Szombathely város fejlődése a dualizmus korában"!

Érdemes egy kicsit belelapozgatni a korabeli két újság, a Vasmegyei Lapok és a Vasmegyei Közlöny íveibe. Bár meg kell állapítani, hogy a korabeli kritikák inkább ismertetések, mint tárgyilagos bírálatok, mégis adnak némi képet a társulatok műsoráról, másrészt a közönség hangulatáról. S ezek a híradások kétségkívülivé teszik azt Ls, melyet a korbeli színészet műsorának nívójáról és a társulatok szelleméről megállapítottam. Érdemes ebből a szempontból egy átlagtársulat, az 1875-ben itt működő Nagy Lujza-féle színtársulat szerepléséről írt új ságreflexi ókat tanulmányozni. A Vasmegyei Lapok június 13-Í számából megtudjuk, hogy június 8-án a Falu rosszát, 9-én Vahot Imre Farsangi iskola című színművét, 10-én Szigligetinek Valeria című új színművét adták elő. Maga a műsor nem volna éppen a legrosszabb, de a gyér közönség azt bizonyítja, hogy nem voltaik túlságosan megelégedve a társulattal. A kritika írója ezzel kapcsolatban azt javasolja, hogy ne tartsanak minden nap előadást, mivel azt nem bírja a város közönsége, ugyanakkor a közönséghez is intéz néhány szót ilyenformán; „Ne lankadjunk mindjárt évad elején! Mutassuk meg, hogy Szombathely ós vidékének van közönsége, mely a nemzeti színészetet pártolni tudja, mely egy buzgó színtársulatot rokonszenvével vesz körül." A felhívásnak nem sok eredménye lett. Ezután az anyagilag nyilvánvalóan nem kifizetődő kezdet után a színtársulat áttér a közönséget jobban vonzó darabokra. így a tudósítás: „Szombat, jún. 12. «Szép Helene.» Operette. Nyilvaí Irma csakugyan szép Heléna volt. Játéka, éneke egyaránt élvezetes. Körösi (Paris) nem rendelkezik ugyan valami terjedelmes hanggal, de amivel bír, az kellemes csengésű..." - „Vasárnap, jún. 13. «Varázs Fátyol.» Tüneményes semmi. Közönség nagy." Nyilván valami revüszerű előadás lehetett. - „Szerda, jún. 16. «Tulipano marquisnő.» Vígjáték 2 felvonásban, francziából fordította Mártonfi. A színlapon hiába áll: «jeles» vígjáték, találóbb lett volna «unalmasadnak nevezni..." így a kritika. A fenti műsorból és kritikai megjegyzéseikből, melyek nem valami kedvező színben tüntetik fel a társulatot, meg lehet vonni azt a párhuzamot, amit elméleti fejtegetéseim folyamán részletesebben leírtam. Öriási a visszaesés mind a műsor, mind az előadás nívója tekintetében, klasszikusoknak jóformán nyoma sincs, s az olcsó sikerre pályázás kezdi aláásni a színészet nagy múltját és hivatását. Még szerencse, hogy közben olyan társulatok is megfordultak Szombathelyen, mint Miklóssyé. Bemutatkozásul a Vereshajú című népszínművel kezdett, melynek kritikájából egy megállapítható: a társulat jó erőkből áll. További műsoruk kiemelkedő darabjai: Dóczy Lajosnak A csók című műve, majd május 18-án Katona Bánk bánja. A címszerepben maga Miklóssy játszott, s a darabnak óriási sikere volt. A heti kritikaíró meg is jegyzi a társulatról: „Ha végigtekintünk az eddig előadott darabok során, úgy csak megelégedéssel és elismeréssel emlékezhetünk meg Miklóssyról, mint olyan igazgatóról, ki változatos programm és jó erőkkel szerez Szombathely közönségének élvezetet, mely gyönyörét nem franczia vígjátékok kétértelmű soraiban találja, hanem a színműnek azon magasabb czél felé forduló irányában, mely mulatva tanít szépre, jóra és magasztosra," E megjegyzés egyúttal élénk kritika, ha meg nem nevezve is, az 1875-ben ott járt Nagy Lujza-féle s a hozzá hasonló társulatok műsorára és játékára. Május 22-én Moliére Képzelt beteg c. művét látja előadásukban a szombathelyi közönség, május 23-án pedig Schiller Ármány és szerelem című klasszikus drámája kerül előadásra. Június .13-án adta elő a társulat Éhen Gyulának, a város polgármesterének „Virág Örzse" című színművét. A darab bizony gyenge tákolmány minden tekintetben, ennek ellenére nagy sikere volt, s ez érthető is. Mindenesetre a színigazgató ügyességét bizonyítja e merész vállalkozás, mert a társulat népszerűsége s a közönség is nőttön nő, s június 18-án Schiller Haramiák című darabja megy nagy tetszés mellett. Sajnos, Miklóssyék társulata inkább a kivétel, mely erősíti a szabályt. Ezen az álla189