Vas megye múltjából 1982 - Levéltári Évkönyv 2. (Szombathely, 1982)

Horváth Ferenc: Szombathely város fejlődése a dualizmus korában"!

póton csak egészséges kritika segítene, de ami - legalábbis vidéki viszonylatban nincs. Mégis, Kócsisovszkyék, Szuper Károly és Miklóssyék, vagy mondjuk talán így: a jó magyar társulatok, s a közönség egyre növekedő igénye napról napra követelik a köszínház megteremtését. A Vasmegyei Lapok hasábjain 1877-től kezdve állandó napirenden van a kérdés. Balogh Gyula főlevéltárnok, a lap szerkesztője, aki ekkor egyébként a színházi választmány titkára is, vezércikkekben foglalkozik az állandó színház ügyével. Nagy viták folynak a színház helyéről, nagyságáról, a tervezés, s főleg a hozzá való pénzszerzés lehetőségeiről. Még iS-j-j-ben 1500 db 10 forintos részvényt bocsátanak ki, s a lap nap mint nap közli a részvényt jegyzők neveit, a külön adakozókról pedig dicsérő sorokban emlékezik meg. A levéltárban elfekvő ajánlási könyvben felsorakozik Szombathely minden valamirevaló polgárának neve. Most Batthyány és Erdődy is kirukkolnak, s a pénz szépen gyűlve, a terv közeledik a megvalósulás felé. Mindezek mellett megható az az igyekezet, amellyel a szombathelyi egyesületek részt vesznek a pénzteremtés nehéz munkájában. Szinte nem múlik el hét, hogy egy-egy műkedvelő előadás vagy mulatság jövedelme ne folyna be a színházalap iavára. S mindemellett a mozgalom vezére Pesten Horváth Boldizsár, aki minden befolyását latba veti a színház megvalósulásáért. Unokaihúga, Márkus Emília ekkor már a Nemzeti Színház színésznője, 17 éves korától fogva. Horváth Boldizsár az ő segítségét is felhasználja, s állandóan tudósítja a színházi választmányt az ügyben tett lépéseiről. Végül is a sok fáradozás eredményre vezet. Már 1877-ben kialakul az a végleges terv, hogy a színházat az új városháza épületével összekapcsolva a Széchenyi téren építsék fel. A város tulajdonát képező telekhez a térből még 166 négyszögölet hozzávesznek, s az elhelyezessed kapcsolatban 1877. december 29-én a városi képviselő-testület végérvényesen határoz. A terveket külön a színházra vonatkozóan Hauszmann Alajos készíti el. A városházat illető tervet 39225 forint költségvetéssel 1878. február 27-én a városi közgyűlés jóváhagyja, ugyanakkor 125 négyszögöl telket átengednek a színház céljaira. Az 1879. május 4-i közgyűlésen 10 tagú építóbizottságot választanak, ez a bizottság a színházi választmány küldöttségével együtt Hauszmann-nal a szerződést megköti. A színház ünnepélyes megnyitására 1880. augusztus 10-én kerül sor. Az épület és a berendezés körülbelül 73 000 forintba került. A kicsiny, de díszes, három ajtós bejáratú színház megkezdte működését. A Széchenyi utcai bejáraton át az előcsarnokba lehetett jutni, itt volt & pénztár, a ruhatár és a könyvtár. Az előcsarnok közepén több lépcsőfokon keresztül lehetett a nézőtérre jutni, mely 40-50 személyt befogadó állóhelyből, két oldalt elhelyezett és 92 ülésre beosztott sorokból és a zenekar helyiségéből állt. Az előcsarnokból jobb és bal oldalon lépcsők vezettek föl a földszinti és az emeleti 20 páholyba, az erkélyekre, az emeleti zártszékre és a karzatra. A nézőtéren így 350 ember fért el kényelmesen. A bal oldali emeleti páholy mellett volt egy nagyobb társalgó terem. Az egész nézőteret ízlésesen díszítették. A boltozat közepéről számos gázlánggal világító csillár ereszkedett le. Az ejőfüggönyt, melynek közepén a lantpengető Apolló alakja látszott, Heinrich udvari festő, a színpad díszleteit Lehmann Mór, a budaipesti népszníház festője készítette. (Kunc-Kárpáti i.m. 546. 1.) Végre tehát megvolt, amire a szombatihelyi polgárok annyira vágyakoztak: 20 év küzdelmének eredménye készen állt előttük. A színház ünnepélyes megnyitása méltó volt ahhoz a sok harchoz és küzdelemhez, melynek árán létrejött. Eljöttek megnyitására mindazok, akiknek valami része is volt megszületésében, s az első igazgató, Beődy Gábor társulatának ünnepi előadásán a város nagy szülötte, Márkus Emília köszöntötte először a közönséget. A Dalosegyesület énekszáma után Márkus Miklósnak, testvérbátyjának külön erre az alkalomra irt prológját mondotta el Emília, majd megkezdődött az előadás, Csiky Gergely Proletárok cí190