Vas megye múltjából 1982 - Levéltári Évkönyv 2. (Szombathely, 1982)

Horváth Ferenc: Szombathely város fejlődése a dualizmus korában"!

Ugyancsak társadalmi ügyünk sürgette már évek óta egy humán jellegű leányközépiskola létrehozását. Erre az első kezdeményezés 1914-ben történt, amikor Müller Ede városi képviselő azt az indítványt terjesztette a városi közgyűlés elé, hogy Szombatihely város nyilvános tanfolyamot állítson fel a leányok magasabb képzése céljából. A város 1914. április 30-án felterjesztéssel fordult a VKM-hez,

76 de az a kérdést elutasította, azzal az indoklással, hogy a város várja be a középiskolai reformok megoldását. 1916-ban befejeződött a leányközépiskola reformja. Ennek következtében 1917-ben a VKM kiküldöttje lejött Szombathelyre, és a város május 27-i közgyűlésén megszavazta a szükséges telket és a 80 000 korona hozzájárulást. így a VKM engedélyezte, hogy az 1917-18. tanévben a leánygimnázium megkezdje működését.

77 A város képviselő-testülete október 4-én jóváhagyta a szerződéstervezetet, és 1917. szeptember 13-án egyelőre ideiglenes helyiségben, a hajdani Ernuszt Kelemen utcai iskola--(Dózsa György utca) emeletén megkezdődött a tanítás. A végleges iskola megépítésére a dualizmus korában már nem is került sor. A középiskolai oktatás kiépítését lezáró tevékenység 1920-ban ért véget, amikor egyelőre szintén ideiglenesen megalakult és megkezdte működését Szombathelyen az állami négy évfolyamú felső kereskedelmi iskola Turczer János igazgató vezetésével. Szombathely négy évtized leforgása alatt az egy népiskolás kisvárosból Dunántúl egyik legjelentősebb iskolavárosává vált. A polgárság minden szinten és minden vonatkozásban megteremtette a gyermekek számára a továbbtanulás lehetőségét, s a mérleg nyelve, amely a századfordulón még az egyház oldalára billent, ellenkező irányba mozdult. Az egyház nem tehetett mást, mint a hittanoktatás szorgalmazásával igyekezett pozícióit az új állami iskolában is védeni, de ez már egykori hegemóniájának csak halvány árnyéka vok. A közel 600 pedagógus azonban, mint látni fogjuk, nemcsak az iskolában fejtette ki tevékenységét, hanem sokan közülük társadalmi, politikai és főleg népművelési téren megalapozták a város általános kulturális továbbfejlődését. Szombathely dualizmuskori művelődésügyének megírása külön disszertációt igényel. Egyes részletkérdései már nyomtatásban megjelentek,

78 másokat teljesen homály fed. Én mindenekelőtt a még feldolgozatlan, tisztázatlan kérdések vázolásával kívánok átfogó képet adni. Szombathelyen a tudományos élet első kezdetei Mátyás korára nyúlnak vissza, amikor az első római emléket befalazták a szombathelyi vár falába. Azután hosszú ideig nem történt semmi, amíg Szily János, Szombathely első püspöke a püspöki palota termében össze nem gyűjtötte (Sala terréna) a székesegyház építéseikor feltárt római emlékeket. Mindez azonban csak egy igen szűk, egyházi körű társadalomnak a céljait szolgálta. Sajnos, külföld előbb fedezte, fel Savaria római kori kincseit, mint maga a város. Már az 1860-as éveikben külföldi tudósok serege jött ide érdeklődni, végeztek ásatásokat. 1866-ban itt járt Mommisen Tivadar is, hogy a helyszínen végezhessen tanulmányokat Corpus Insciptionum című művéhez. Az idegenvezető szerepét Lipp Vilmos premontrei tanár vállalta, közben maga is megkezdte a kutatást, s ő vetette fel a gondolatát egy olyan egylet alapításának, amely a régészeti feltárásokkal foglalkozik.

79 Fáradozásai nyomán 1871. október 22-én ült össze az alakuló gyűlés, s ennek alapján 1872. január 7-én létrejött a régészeti egylet. Lipp Vilmos jól tudta, hogy tekintélyes és hathatós pártfogókra van szüksége, ha eredményt akar elérni. Ezért elnökül Szabó Imre püspököt választották meg. Választásuk azért is szerencsés volt, mert Szabó tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának. Lipp Vilmos hatalmas szervező munkába kezdett. Megszerezte a helyi premontrei 18$