Vas megye múltjából 1982 - Levéltári Évkönyv 2. (Szombathely, 1982)

Horváth Ferenc: Szombathely város fejlődése a dualizmus korában"!

Év Bevételek Kiadások 1899 267,9 424,6 1900 286,6 473,6 1901 273.3 476,3 1902 414,9 647,1 1903 345>3 589,1 1904 339,3 641,1 1905 374,3 657,5 1906 378,7 699,4 1907 426,5 758,5 1908 372,1 789,8 A város pénzügyi gazdálkodása merész és kockázatos volt. Ehhez járult az a körülmény, hogy Éhen Gyula sokszor a képviselő-testület, illetve a megye jóváhagyása nélkül döntött pénzügyi kérdésekben, amely cselekedete mindkét szerv részéről sok vihart kavart. Végül is nemcsak ez döntött Éhem Gyula sorsának ügyében. A közismerten szabad gondolkodású, nagypolgári koncepció összeütközött a meglehetősen kispolgári, klerikális képviselő-testülettel, és főleg a püspökség álláspontjával. Éhen Gyula nem volt radikális polgári párti, csak nagyvonalú, szabadelvű, szabadkőműves nagypolgár. Tisztán látta a kapitalista fejlődés nyújtotta minden lehetőséget, de, a képviselő-testületi tagok csak addig tudták követni, amíg a maguk kis haszna is megvalósult belőle. A súlyosodé adóterhek, az iparosítás folytán izmosodó munkásosztálytól, a munkásmozgalmaktól való félelem megingatták Éhen Gyula tekintélyét. Igaz ugyan, hogy 1906-ban a polgármesterből országgyűlési képviselő lett, de ezzel megtörtént az első lépés befolyásának megszüntetésére a városvezetésben. Hamarosan mint országgyűlési képviselő is megbukott, s ő ezután az adósságokat nyögő város előtt mint népszerűtlen egyén visszavonultan élt és folytatott csekély ügyvédi praxist. i902^ben a város díszpolgárává választotta, 1904-ben teret neveitek el róla, ezek azonban csak szépségflastromok voltak a már megbuktatott polgármester számára. Szükségesnek tartjuk élete befejező szakaszának, életrajzának részletes megírását, amelyre itt nem vállalkozhatunk, hogy végre méltó helyre kerüljön neve az utókor előtt. Szombathely ma nála nélkül nem lenne az, ami, s ezt a késő utódoknak nem szabad elfelejteni. Kulturális fejlődés Mindaz, ami gazdasági és városfejlődési téren Szombathelyen 1890-től kezdve végbement, természetszerűleg és követelőén hozta magával a város kulturális fejlődését. Mindenekelőtt az iskola ügyét. Szombathely a feudális kortól ugyancsak szegény örökséget vett át. A városnak mindössze egy elemi iskolája volt, a volt Szily János utcai (Alkotmány utca) iskola, és mellette a volt királyi líceum, a már premontrei gimnázium. Az egyház éberen ügyelt arra, hogy az iskoláztatás kérdését teljesen kisajátítsa magának és vigyázott arra, hogy abba illetéktelenek bele ne avatkozzanak. Az egyetlen városi elemi népiskolán kívül működött egy ortodox és neológ zsidó iskola is egy-egy tanítóval. Ezek jelentősége azonban a város életében elenyésző volt. A város növekedése az 1860-as évek végén egyre inkább követelte a meglevő egy községi központi népiskolán kívül a népoktatás továbbfejlesztését. Ekkor a püspök sietett a város segítségére,, s 1870-ben az egyház elhatározta egy elemi iskola felépíti