Vas megye múltjából 1982 - Levéltári Évkönyv 2. (Szombathely, 1982)
Horváth Ferenc: Szombathely város fejlődése a dualizmus korában"!
A Perkit két partján a szívócsatornát egy-egy 2,6 m átmérőjű akna szakította meg, hogy a csatorna e szakaszán a Perinten át közlekedni lehessen. A vízvezeték üzemében a vízgyűjtő kutakat időszakonként ki kellett tisztítani. E célra a két vízgyűjtő akna közötti centrifugális szivattyú szolgált. Szombathely vízműveinek költségei a következőképpen alakultak: 1. Régi vízmű 578 200 korona 2. Bővítési munkák 305 100 korona 3. Védőterület-kisajátítás és egyéb építési költségek 100 000 korona A vízművekbe beépített tőke 983 301 korona Évi üzemi költség (régi) 29 300 korona A kibővítés üzemköltsége 1 050 korona Kenőolaj és világítás 235 korona Üj létesítmények fenntartása 4000 korona Évi üzemköltség 34 5 8 5 korona A beépített tőke évi kamata 54081 korona Évi terhelés 88 666 korona A fenti költségekkel évente kb. 60$ 000 m 3 víz volt termelhető, így a víz önköltségi ára 14,66 fillér volt Minthogy volt olyan magyar város, ahol a víz ára köbméterenként 56 fillért tett ki, ennélfogva a Szombathelyi víz viszonylag olcsó volt. 28 A csatornázás, a vízvezeték kérdéseinek általános rendezése lehetővé tette a város számára a városfejlesztés elvei alapján az utcahálózat kialakítását, a vele együtt járó útburkolás különböző fajtáinak meghatározását, az utcarendezést. Előre kell bocsátanom, hogy a városnak és Éhen Gyulának ez okozta a legtöbb gondot, mivel ezeknek a munkáknak a kapcsán sak magántulajdont kellett kisajátítani, néha meg is kellett alkudni, s az a városnak igen sok pénzébe került. Egyáltalán építési, beépítési szabályrendeletet is kellett alkotni, hogy a rohamosan fejlődő város a városrendezési elveknek és az esztétikai követelményeknek is megfeleljen. Ehhez kapcsolódott az utcák fásításának és a város parkosításának problémája is. Az utcarendezésről az első hírt 1887-ből olvashatjuk a város jegyzökönyveiben, amikor a Kámoni utca (Alkotmány utca), az Űri utca (Széchenyi utca) ós a Templom tér (Berzsenyi Dániel tér) járdáinak kíkövqzésével kapcsolatban hozott határozatot a város. 29 Még ugyanebben az évben kikövezték a székesegyház előtti tér és részben a főpiac (Köztársaság tér) járdáinak északi oldalát, a premontrei tend székháza és a püspöki vendéglő (ma BM-klub) közötti, valamint a város« vendégfogadó oldala (mai Elegancia bolt) előtti részt. 30 A megmaradt 350 m 2 kőkockából megkezdődött az Iskola utca (Hollán Ernő utca) járdáinak kövezése a püspöki iskoláig, még a mai Kiskar utcára is jutott, sőt megkezdték a zsidótemplom és az időközben felépült polgári iskola közti járda kövezését is. 1888-ban a járdakövezés nagyobb ütemben folyt tovább, s kiterjedt a Kőszegi utcára, az Üj utca (Petőfi Sándor utca) déli oldalára, valamint a Forró utcára (Kossuth Lajos utca). 31 Az utcákat gránitkővel kövezték, 4,15 Ft-os egységárral. Mindez csak a kezdet volt, és tulajdonképpen azt a célt szolgálta, hogy a városközpont (megyeháza, városháza, püspöki palota, székesegyház és a piaci árusokhoz vivő út) minden időben jól megközelíthető legyen. A járdák aszfaltozásának kérdésével először 1890-ben találkozunk a város jegyzőkönyveiben. A budapesti Magyar Aszfalt Rt. ajánlatot tett a városnak próbaaszfalto173
