Vas megye múltjából 1982 - Levéltári Évkönyv 2. (Szombathely, 1982)

Horváth Ferenc: Szombathely város fejlődése a dualizmus korában"!

A csatornázással egyidöben, 1898-ban indította meg Éhen Gyula a város vízvezetékrendszerének kiépítését is. Mint közismert vok, a város már a római időkben is rendelkezett vízvezetékkel, amelynek forrásai a Kőszegi-hegyvidék keleti lábánál húzódtak. Az 1890-es években ezek a források már arra sem voltaik elegendők, hogy a környéket ellássák vízzel, így Szombathelynek, a rohamosan fejlődő polgárvárosnak más megoldást kellett keresni. Éhen Gyula kérelmére az FM a közegészségügyi mérnöki osztálya főnökét bízta meg Szombathely vízvezetékének megtervezésével. Farkass Kálmán a helyszíni tereptanulmányok alapján a vízvezeték kútjalnak helyéül a várostól északra fekvő Perint patak völgyét jelölte meg víznyerő forrásnak. A vizet a Perint patak völgyét kelet-nyugati irányban átszelő 690 m hosszú, a föld színe alatt 8-9 m mélyen fekvő galéria, vagyis 50 cm átmérőjű kívül-belül zománcozott kőanyagcső gyűjtötte össze.

2-' Gyakorlatilag a vízmű megvalósításának a menete a következő volt: 1) Az 1898ban már megnyíló 190 m gyűjtő galériát a gyűjtőkutaktól kiindulva a Perint patak irányában 5 közbeeső megfigyelőaknával 500 méterrel meghosszabbították. 2) A talajvizek áramlásának mérséklése céljából az ún. Rohonci hídon felül 172 m-re a Perint patáik medrét átfogó talajvízduzzasztó-művet létesítettek. 3) Erre kötötték rá a Szombathely egész területét behálózó csőrendszert. 4) A Kozmái dűlőben 8000 hektoliter víz befogadására alkalmas medencét létesítettek. 5) A gyűjtőkutak felett villamos hajtóerővel működő szivattyútelepet építettek. 6) A város területén fennálló, majd a később épített házakba a csatlakozó, magánhasználatra szolgáló vízvezetéket szabályszerű csappal és kagylóval közköltségen bevezették. Tették mindezt oly határozat kikötése mellett, hogy az egész vízmű a költségvetésben foglalt módon, vagyis a város 50 000 lélekszámra való felszaporodásával vízvezetéki vízzel ellátható legyen.

24 A szolgálati medence mint víztorony a Szent István park (Jókai park) mögött emelkedő dombon épült 231,77 m magasságban a tenger szintje fölött, míg a város átlagmagassága 213 méter volt.

25 A vízvezeték építési vállalkozója a Budapesti Szivattyú- ós Gépgyár volt Lang Lajos igazgató vezetése alatt. A vízvezeték építési ütemét a következő táblázat mutatja: Év 225 Csővezetékek (m) mtn-e« 125 100 80 Tolózár Tűzcsap Házi csatlakozó Vízmérő 1901 1010 5420 5420 5993 3205 5993 3375 5052 7188 67 93 110 601 132 819 167 76426 A közkutak száma 1910-ben már 7 volt, a vízműveknek összesen 8 dolgozója volt. Egy m

3 víz 16 fillérbe került, az önköltség 9,6 fillér volt.

27 A vízműveknek 1900 és 1910 közötti bővülése azért vált szükségessé, mert a vasút fejlődésével és az ipartelepítésekkel a város vízigénye nagymértékben megnőtt. Az új kutak megnyitása hosszan elhúzódott, a város végül is Farkass Kálmánnak, a vízművek korábbi tervezőjének javaslatát fogadta el. E szerint a Perint völgyének jobb oldalán, a Rohoncra vezető országút és a Paragvári út között létesítettek új kutakat. A területet védetté nyilvánították. A kutak vizének továbbítására két mód állt rendelkezésre. Külön szivattyútelep létesítése, vagy a víz átemelése a már meglévő szivattyútelepre. A város az átemelés mellett döntött. 172